1.rész:

Rengeteg pillanat van ami eszembe jut a szalagavatóról. Már csak ha a szót hallom akkor is. :) Van köztük jó és rossz is. A szervezés egyenesyen katasztrófa. A kivitelezés...is. :) De össz hatásban résztvevőként (véletlenül sem nézőként!) egész jó. :) Meg van beszélve, hogy mindenki menjen oda fél 11-re. A próbák persze csak 11:45-kor kezdődnek, de mindenki legyen ott. Mondom oké. Biztos van valami oka. Hát nem volt. :) De ott voltunk. Nem ment könnyen. Reggel elmentem fodrászhoz. Ez így jól hangzik ugye? Nem. Az, hogy reggel az azt jelenti , h hajnal. 7:30-kor ott álltam a fodrászat kapujában. És a fodrász késett. 10-15 percet. Nagyon szépen megcsinálta a hajam, csakhogy előző nap Maci felajánlotta, hogy elvisznek, h ne keljen gyalogosan kikászálódnöm a halálba. Namost pont az a 10-15 perc hiányzott ahhoz, h időre hazaérjek, és Maciék el tudjanak vinni. Nem gáz. Anyáék elvittek, de ezek után...olyan ciki. Mind1. :)

Végül azért mégis sikerült, gyönyörű frizurával, megérkeznem a pestszent 'halál lábnyomába'. A 'sminkesem' (Bea:) ) még nem volt ott, tehát beszélgettünk addig a többiekkel. Végignéztük, ahogyan kisminkeli Lettit az unokatesója, aztán Zsófit is. (Szerintem, ez nem jelenti, h nem volt mindenki gyönyörű, Zsófi volt a legszebb az egész évfolyamból:). ) Közben elkezdtünk átöltözgetni a rocky-s ruhába, merthogy azt próbáltuk el először. Botrányosan ment. Végig nem tudtam hol vagyok mindenki össze-vissza rohangált, nem tudta hol van. (Legalábbis én így éreztem.) :) Kétszer elpróbáltuk. Keringőt is próbáltunk. A sok próba közt már nem emlékszem mikor, de egyszer csak beközölték, pont amikor végeztünk, hogy akor most szünet, és 25-kor találkozunk az ajtóban. (27 volt) Teljes fejvesztés. Mindenki elindult szünetre, a társaság egy részének leesett, h mi is van, de elég kevesen voltunk. De mind szívtunk. Vártunk azokra, akiknek lassabb a felfogásuk. Úgy volt, hogy lesz egy bevonulás próba. Aminek elméletben annyiból kéne állnia, hogy bevonulunk, azt' csá. De nem. :) Persze senki nem evett semmit, a boltba nem volt idő kimenni, kajám nem volt, aki kínáltak nem fogadtam el Tőlük, mert makacskodtam. Mert, ha egyszer nekem azt mondja valaki, h lesz szünet, tudunk majd enni, akkor elhiszem, nem viszek kaját, mert tudom, h a közelben van kisbolt, ha nincs időm kimenni nincs kajám, a másét meg nem fogom felenni, mert akkor senkise lakik jól, de mindenki éhes marad. Szóval nem ettünk sokan/sokat. Vártuk az előre beígést 2 órás szünetet. De elmaradt valahogyan. Na, de ott tartottam, hogy bevonulás. A bevonulás egyeseknél azt jeleni, hogy bevonulunk 2x és utána eljátszuk az egész ceremóniát. Ami alapból van vagy egy óra, mivel az igazgató beszédét, és az egyes eseményket csak bemiondtak, nem kellett végigvárni, amíg eljátszák. Hál' Istennek. Azért egy magassarkúban annyira nem vicces ácsorogni egy próba után azzal a tudattal, hogy ma még (minimum) egyszer próbálni fogsz benne, és még végig kell benne állni egy egész ünnepséget, minden beszéddel, mozdulattak együtt. De végigálltuk. A vonal mentén egyhelyben, hallgatva az instrukciókat. Aztán SZÜNET! :) :) ...10 perc. -.- Kössz. Ennyi idő alatt a kabátom nem veszem fel, vagy ha meg igen, enni már nincs időm. Szóval most is elmaradt az evés. Ekkor már elfogadtam egy pár szemet Bea nagyon finom sütijéből, ami nagyon jól esett. :) Inni a csapból ill magammal vitt vízből lehetett. Hát tudjátok, adjuk meg a módját. :P

Aztán minden próba, áll-szünet és egyéb finomságok után jutott időnk a smink elkészítésére Beával. Annyira ügyes az a csaj! :) Nagyon jó lett amit 'rámtett'. :) Tökre örültem neki. :) Nem volt túl sok, de látszott annyira, h feltűnjön. Magyarul tökéletes. :) Köszi! :) Ez után őrólt tömegben elkezdődött az 'öltözzünk át' láz. Azt egyszerűen kamerázni kelltt volna. ...najó azt azért nem. De a hangokat lehett volna venni. :) Ilyen kiáltások: "Segítség! Valaki tudna nekem segíteni?!" "Nem tudna valaki adni nekem egy szájkontúr-ceruzát?" "Nem látta valaki a cipőmet?!" "Befűznéd ezt nekem?" meg ilyesmik...tdjátok kb ez a: Nem látta valaki a melltartómat?! Már csak ez hiányzott. Aztán...ki tudja? :P Egy szóval káosz. Amit ugye tudunk, hogy a régi filozófusok eredetileg a rend megnevezésére használtak, de mostanra átalakult a jelentése. Najó abbahagytram. :)

És következzék az élő adás! Vagyis előtte 1-2 'apróság.' :) Megyek, megyek Zsófival, rohangálunk fel-alá, elmegyek egy folyosó mellett, nem látok semmit, csak egy naagy piros foltot, de visszafordulok, mert mintha ismerős lenne az a folt... Igen. Tünde ott állt velem szembe, és én minden gondolkozás nálkül a nyakába ugrottam. :) Ő meg elsírta magát. :( Bocsánatot kértem Tőle. Közölte, hogy nem erre számított. Őszintén szólva én sem, de ez jött. És ez igaz reakció volt. Nagyon örültem Neki. Nagyon. :) Összeszedte magát, és beszélgettünk egy kicsit. Aztán végül elmentek leülni Pákival. Én meg odamentem Beáékhoz, panaszkodni, hogy leér a szoknyám alja, tuti, h rá fogok lépni...stb. Egyszer csak megjelenik előttünk A Télaci és Maci 1-1 szál rózsával... :) :) ...Nem nagyon jutottam szóhoz. :) Annyira aranyosak. :) Most se nagyon tudok mit mondani. :) Ez egy sértődés után nagyon meghatott. Nagyon megsértett Maci egy kijelentésével. Eléggé élesen beszólt, és ezt egy tökéletesen...nyitott pillanatomban tette, ami még tetézte is a dolgot. Amikor tiszta nyíltan, kedvesen, vidáman odamegyek hozzá, és "pofánvág" az fáj. Persze nem tudom mennyire gondolta komolyan amit mondott, de nem szeretett volna vele megsérteni. Azért nagyon szarul esett. Sírtam egy sort, duzzogtam egy másikat, és már nem tudtam rá haragudni. ...Nem tudok Rá haragúdni sokáig. Oké, hogy most hosszabb ideig nem tudtam hozzá  szólni, de...de csak mert a sírással küzdöttem. Na mind1. Végül megoldódott minden. :) Már egyáltalán nem haragszom. :) (mekkora megbocsájtó vagyok...ugye?)  Szóval ennyi ami előtte volt és lényeges? Nem. Ahogy azt már mondtam, a ruhám alja túl hosszú volt. Nem szerettem volna pofára esni tánc közben, mindenki előtt. Úgyhogy szerezni kellt tűt, cérnát, vagy bázmit, ami megtartja a szoknyám rendesen. Szereztem is. :) Az igazgatónál volt. :) Akkora jó! Vajon mindig van Nála tű-céra? Mind1. Megoldódott a probléma...részben. Bea mindet megtett, amit ki lehet hozni 3 biztosítótűből, de az csak előre volt elég. Hátulra nem jutott csak 1, ami édeskevés ahhoz, h ne lépjek rá minimum 4x-5x.

2.rész:

Térjek a lényegre? Jó. :) Bevonulás. Előszöris azt jegyezném meg, h amit elpróbáltunk, mint bevonulást az teljesen más volt, de ez is sikerült. :) Végigálltuk a rizsázást, az igazgató beszédét, a Kisfaludy beszédét, a szalagok megáldását, a tanárok felszalagozását, és a szalagtűzést. Mindenkire egyesével felakasztották a szalagokat. Végül, de nem utolsó sorban kivonultunk. Ami nagyon jól esett asszem minden 12-es 'résztvevő' számára. :) Tánc. Először a fiú-lány osztály táncolt. Szépek, szépek...de nem elég jók. :P Najó. amikor láttam, hogy a táncukba többször is beletapsoltak, akkor megijedtem. :) Aztán asszem mi jöttünk. Rocky. Iszonyatosan izgultam. Nem tudtam, mi lesz, de eléggé higgadtan kezeltem a dolgot. Léptem én már fel tánccal sokkal kisebb teemben, úgy, h kb 2 méterre ültek tőlem az emberek, és minden lépésemet látják. Na az para volt. Ez meg 'pite'. :P :) Egyszer-kétszer-sokszor elvesztettem a fonalat, de alapból tök jó volt. Minden ment korrektül. :) Azokon kívül amik nem mentek, de ezekből csak egy volt feltűnő. Ami meg nem baj. :) Az ilyen kell. :) Tökéletesen éreztem magam tánc közben. Nem izgultam, nem féltem, nem érdekelt semmi. A betanult táncot csináltam. Nem figyeltem semmire, csak a tánra, és azokra akikkel táncoltam. :) És a táncnak ez a lényege. Mindenről elvonja a figyelmedet, kitisztítja a gondolataidat. Nagyon szeretek táncolni. Sajnálom, hogy abbahagytam. "Én táncosnak születtem. :P" XD Aztán szünet. Átöltözés, kiabálás, megint minden előről. Harisnya fel, cipő, ruha, fűzés. "Kié ez a szalag?" kiáltások...stb. :) Minden más táncról lemaradtunk. Legalábbis én biztosan, mivel a szoknyám alját tűzdeltem... Aztán mi jövünk. Nekem kb fél órának tűnt az estének ez a része. Már a várakozás, hogy mi következzünk. De volt az több is. :) Mindenki betömörül a folyosóra. Minenki izgul, mindenkiről folyik a víz. Elindul a zene. Elkezdenek az első párpk bevonulni, az utolsó emberek is beállnak a helyükre. Itt-ott még hallatszik 1-1 izgalommal teli hang, 1-1 'ssss...' és már bent is vagyunk. Ott állunk még megy a bevonuló zene. És izgulok. Tudtam, hogy a szoknyám alját nem sikerült rendesen feltűzni. Rá fogok lépni. Nem számított. Akkor már nem tudtam mit csinálni, csak imádkozni. Ez is megvolt. Végig arra koncentráltam, hogy "jajj! Kérlek add meg, h nem lépek rá többször." Elindult a kertingő zene. Lassan felálltunk, és kezdődőtt az egész. Lépések tömkelege, amiket tudtunk, és még a kör is egyszerre mozgott...néha. :P :) DE! kb az első forgásnál simán rálépem a szoknya aljára. Beleakadt a cipőm sarka. Rettentően megijedtem. Azt hittem, ha még egyszer rálépek, és hasraesek, akkor kimegyek sírva, és vissza se nézek többé. És ugyan ráléptem még párszor, de onnantól kezdve sokkal jobban ügyeltem minden lépésre, és nem estem pofára. Nem. Sikerült, Egyszer maradtunk le, és állítólag nem volt feltűnő. :) És végre vége lett. Megszűnt minden, amitől addig féltem. Bosszankodtam ugyan, hogy 1: nem varrták rendesen fel azt a tűrohad szoknyát, ami amúgy gyönyörű volt. 2: mert nem szervezték meg rendesen a kivonulásunkat. Mindenki kiabált, hogy jöjjenek le a szülők táncolni, mert azt ugye elfelejtették közölni Velük, hogy majd jöjjenek le egyből és kezdjenek táncolni... Ezt hívom én "EKG szervezés"-nek. De ez persze csak az én hülyeségem. Nem az EKG égett ott kint mindenki előtt, hanem mi. Nagy nehezen beközölték, hogy mégegyszer el kell táncolnunk. Ez volt az a pillanat amikor fellázadtam. :) Túléltem a hosszú szoknyában egy táncot, és akkor szólnak, hogy "Na mégegyszer!" Na NE! Mondtam. Komoyan szóltam mindenkinek, hogy én nem fogom mégeegyszer eltáncolni. Inkább megállok a falnál és nézem a többieket vagy ilyesmi. De nem. Végül én is mentem és táncoltam. Előlről az egész procedúra. Kivonulunk, visszaállunk a helyünkre, megint elindul a bevonuló zene, megint bevonulunk rá, és megint eltáncoljuk az egészet. Másodszorra nem léptem rá a szoknyám aljára (annyiszor) talán egyszer sem, de végig csoszogtram. A lábamat kb 1x nem emeltem meg rendesen. :) Még véletlenül sem. :) A második táncnál már nem rontottunk annyit, minden "flottul" ment. "Egyáltalán semmi nem látszott, h hibáztunk." :) HA-HA-HA. Nem hiszem el, de azért jó próbálkozás volt. :) Végül naagy nehezen felfogták a szülők, hogy le kéne jönni, mindenki szétszéledt, és elkezdődött a kötetlen tánc. :) Vicces volt apával táncolni. Vicces volt öcséimmal táncolni. :) De ez mind mind1.  Maci végig tök rendes volt. Vezetett, igazgatott, nyugtatott, miközben róla is folyt a víz... :)

3.rész:

Afterparty. :) Az odajutás érdekes volt. Ez így röviden. Hosszabban annyi, h egy csomó drogos köcsög ott ordítozott, h "PARTYMETRÓ!!" meg ilyenek. -.- Deáknál átszállás, déliig metró, onnan gyalog. Kajálást vhogyan meg kelltt oldani, ezért beugrottunk az első kínaiba ami szembejött velünk. Mindenki kért, ami volt, természetesen Télacinak men ment ez olyan könnyen, mint gondolta, de végül megoldotta. Ott óbégatott, h mikor jön már meg ilyenek. Én végigvártam, amíg kértek, természetesen elfogyott minmden, mire én következtem, ezért azt is meg kellett várnom, amíg elkészül az új adag, és csak utána kaptam meg amit kértem, pedig eredetileg az én ötletem volt az egész, de vicces volt. Olyan jó volt nézni, ahogy esznek. :) A három naagy fiú, akik nem bírnak ki még 2percet kaja nélkül, mert akkor meghalnak. :) :) Aztán csodálkoztak, hogy később fejeztem be, mint ők. :) Macinak feltétlen tejbegrízre fájt s foga, de a kínaiban nem nagyon készínetek olyan... :) Túltettük magunkat az evés fáradalmain, és indultunk tovább. Simán odataláltunk, simán bejutottunk a 4bro akármibe. Ahol így beléptünk, és első benyomás annyi vcolt, ho hely semmi, zene szar. Árak magasak, és rengetegen vagyunk. De aztán ittunk 1-et 2-t és már egyből nem volt olyan vészes a dolog. Először azt hittem, h akkor most irány haza, és jónapot. De végül maradtunk. Megjegyzem nem tudom miért. De végül nekem tetszett. Szar volt a hely, de jó volt a társaság és ez pótol minden ilyesmit. Táncolni annyira nem voltam, de viszont sokat ültem. Bár...még mindig nem olyan sokat, mint Levi, aki az elején leült, és kb 2 cigire ment ki végig. De táncoltunk Macival, táncoltam Beáékkal, és jól éreztem magam. Ittunk sört, amit így beközöltek kb félidőkor, h elfogyott... Jó kis hely ahol elfogy az akciós sör. Ha belegondolok biztos direkt volt, de...akkor is pofátlanság. mind1. A buli jó volt. A hazaút meg érdekes. :) Elindultunk tök jól, és Maci kukákat támadt meg... Levivel kitaláltuk milegyen és hazajutottunk. :) Hazafele beszéltünk Macival arról, h beszólt nekem reggel meg minden. Annyira nem tudok rá haragúdni. Annyira nagyon szeretem, hogy azt nem hiszem el. És annyira megsajnáltam. Tényleg. Az a durva, amikor látom, h úgy sajnálja, h beszólt...nagyon. Igen. Még mindig tart az, hogy napról-napra jobban, és jobban szeretem és nem tudom mikor lesz ennek vége, de remélem soha. :)

Röviden ennyi. :) :P

Bocsi a három részes kisregényért... :)

Nagyon, nagyon szeretlek!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.