Szívből utálom, hogy azoknak, akiknek eddig auto' írtam, bármi megfordult a fejemben, most nem hogy nem írhatok, még utálnom is kell őket. Miért van az, hogy minden ilyen hirtelen változott meg? Mert, persze, vannak más barátaim is, de ők voltak azok, akiket egyből hívtam, akiknek egyből írtam, akik válaszoltak és megvolt az az izgalom, hogy "jaj mikor ír? Mikor ír már?" Most meg nincs semmi. Mindenem a facebook és ha egy pár percre lefagy megőrülök, hogy nincs. Amikor lent vagyok a családommal, azon gondolkozom, hogy mi folyhat ott fent valahol egy magányos, kisszoba mélyén az asztalon a facebookon. Na, mindegy. Nem is erről szerettem volna beszélni. Holnap fárasztó napom lesz. Tudjátok, milyen nagyon fárasztó lesz? Már a gondolattól is hulla fáradt vagyok. És még az se biztos, hogy csak annyi lesz, amennyinek most látom. Tudjátok van egy olyan szerencsés kapcsolatom, ahol, ha én bármit elkezdek tervezni, ő mindig áthúzza, átszervezi, valami közbejön, "inkább találkozzunk máshol, inkább találkozzunk máskor" stb (Itt nem Maciról van szó. Őt nagyon szeretem. :) ) Másról beszélek, róla is hallottatok már sokat (ha olvasgattatok régebben is).

Már megvannak a romok, csak újat kell rá építeni. Minden stimmel, megvannak az "alapanyagok" már csak pár munkás kell meg egy-két költségvetés, mennyibe is fog ez nekem kerülni/fájni (itt a fájni szót megpróbálhatjátok szó szerint értelmezni) :) és már neki is láthatunk az építő munkálatoknak. Ugyebár nem mindegy, hogy hogyan állunk neki valaminek. Mindenre fel kell készülni. Nem ugorhatok bele egy építkezésbe csak úgy, minden előre meggondolás nélkül. Mi lesz, ha a munkások nem elég tapasztaltak, vagy mi van, ha nem a legjobb eszközöket használják vagy mittudom én, ha nem illik majd hozzám a ház? De ha minden jól megy és a tervezőkkel együtt működök, akkor már nincs sok hátra. Akkor már csak arra kell gondolni, hogy milyen csodálatos palotákat képes felhúzni pár ember. Természetes, hogy egy palota megépítéséhez idő kell. És egy kis putri felhúzásához nem kell annyi munka, nincs szükség annyi időre. De nem elég várni. Be kell szállni a munkába. Egy a gond, hogy nem tudom, hogyan is kell úgy összeragasztgatni a téglákat, hogy azok pontosan illeszkedjenek, ne csúszkáljanak, ne omoljon majd később össze az egész házikó stb. A lényeg, hogy nincsen szakmai tapasztalatom, de majd meglátjuk. Reméjük a legjobbakat. :)

Szeretlek Pici Mackóm nagyon! :)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.