Szeretnék újra a Duna partján ülni, sörözni és azt figyelni, milyen szép a parlament kivilágítása. Szeretnék személyes beszélgetéseket a barátaimmal. Szeretném, ha része lennék az életüknek, nem csak egy-egy momentuma. Szeretném, ha nem amiatt kéne aggódnom, hogy holnap sugárzástan vizsga és én még nem tanultam semmit. Szeretnék az érettségire...vagy egy TZ-re tanulni. Nem egy komplett vizsgára. Nem szeretnék újabb és újabb kihívásokat. Nem ilyen kihívásokat szeretnék. Vissza szeretnék jutni oda, ahova egyszer már eljutottam, de tovább kellett lépnem, csak épp...nem néztem a lábam elé és pocsojába/gödörbe/szarba léptem. És most rá száradt a kutyagumi a talpamra és minden bűzlik.

A lényeg, hogy a Duna-parton szeretnék ücsörögni és sörözgetni...akármilyen hideg is van most. Szerettem ott lenni és szerettem azt a sulit. Ezt is szeretem és itt is szeretek lenni, de...ami elmúlt az mindig hiányzik. (leszámítva, ha a tüdőgyulladásról van szó...vagy valami hasonlóról)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.