:) Gréti tegnap felhívott telefonon. Megtudta Dávidtól, hogy szakítottunk Lacival és gondolta kifejezi részvétét. Őszintén szólva jól esett, de nagy szomorúságomban nem hozzá fogok futni a jövőben ez is kiderült. A drágám fogta magát és ahelyett, hogy valami olyasmit mondott…

Nekem van egy kis falam...vagyis egy parafa táblám, amit én falnak nevezek. Ezen a falon őrzöm az emlékeimet. Azokat, amiket érdemesnek ítéltem az emlékezésükre. Ez kicsit olyan, mint egy fotóalbum, csak itt nem képek, hanem belépők, mozijegyek, fagyis kanalak, karszalagok,…

Nem fogom elkövetni ugyanazokat a hibákat, melyeket te elkövettél Nem fogom hagyni, hogy annyi szenvedést okozzak magamnak Nem fogom azt az utat választani, amelyet te választottál Oly kegyetlenül buktál el Keservesen megtanultam, hogy sose menjek túl messzire Miattad Már sosem térek…

Ha itt vagyok, fáj a szívem... :( Mindig eszembe jutnak olyan dolgok, amikre nem szabad gondolni; És nem úgy, ahogy Macinál a múltkor, hogy sírok 10 percig és már jobban is vagyok, hanem úgy, hogy nem bírok sírni, de megszakad a szívem. :(Szeretlek Pici Mackóm!