Nem hiszem el, hogy 18-19 éves érettségire készülő fiatalok olyan szinten nem tudnak helyesen fogalmazni, hogy át kell írnom a mondatokat a tételben. Vagy...nem olvasta át, hogy mi van oda írva? Nem értelmes a mondat! Könyörgöm, legalább a ragozás legyen a helyén! Oké, hogy én sem írok tökéletesen helyesen, de igyekszem, és asszem, ha átolvasom, akkor feltűnik, hogy itt valami hibádzik. Oké, hogy a bejegyzéseim igen kevés százalékban hibátlanok, de...ha ki kéne nyomtatnom akkor átolvasnám mielőtt kiadnám a kezemből. Na, mindegy.

Meséltem mi volt tegnap? Tegnap reggel épp akkor indult itthonról anya amikor én is. Tök jó meg minden, kivitt a buszmegállóba. :) A könyvtárban megint egyedül voltam. Az asztalomhoz az a srác ült, aki a múltkor az asztalunk melletti asztalnál ült. Aztán jött egy másik srác is, akinek olyan haja volt, mint Győzikének. :P Katasztrófa. Miután áttanulmányoztam 5 tételt rájöttem, hogy a továbbiakban nem fog az agyam és haza indultam. Épp akkor kezdett jobban beborulni az ég. Amikor a villamosról leszálltam, már csöpögött az eső, de nem nagyon zavart, hisz' a metró a föld alatt van. :) Amikor metróról leszálltam, akkor már a szél is erősebben fújt. Befutottam egy pillanatra a sugárba, bettem Hell-t meg Tündének névnapi ajándékot és amikor kimentem az épületből... Akkor kezdődött az igazi vihar. Akkor már keményen fújt a szél az esőcseppek is nagyobbak voltak...stb. A kijáratnál egy csaj összeveszett a pasijával. Üvöltöztek össze vissza. A csaj előttem igyekezett minél távolabb kerülni a sráctól, aki mögöttem volt. Kb futólépésben mennek mind a ketten, mikor a srác kiált egyet (a csajnak), hogy "HÉJ!" Annyira megijedtem a hirtelen hangtól, hogy ebben a pillanatban én akkorát ugrottam, mint egy bakkecske. :D Aztán szépen ki is nevettem magamat. :) De ahogy mentem tovább fáradtan, álmosan, esőben, fújó szélben, egyszer csak hatalmas fájdalom nyilallt a lábujjamba. :S Megcsípett valami, de nem láttam, hogy mi. Annyit láttam, hogy sárga-fekete csíkos és kisebb, mint egy darázs. A csípése viszont legalább annyira fájt, mint egy darázscsípés. (viszont kinézetre mégis inkább szúnyogcsípésre emlékeztetett a dolog) Igazából lényegtelen, mert már nem is érzem, csak a buszon volt szar, hogy állnom kellett. Mindezek ellenére azért sikerült álló helyzetben, félkézzel irányítva rekordot döntenem a régi telefonom játékában. :D Tökre örültem neki. :) Amúgy meg felhívtam Berit, elmondtam neki mindent ami épp hisztire ösztönzött, megnyugodtam tőle, és onnantól jobb volt a helyzet. :)

Igazából csak azért jöttem, hogy jól elmondjam mindenkinek, hogy nem is nehéz egy tételt megírni stilisztikailag helyesen, egyeseknek mégsem sikerül és ez engem bosszant. Most, hogy ezt így elmondtam, megyek és megpróbálom megtanulni azt a szart. :::

Nagyon szeretlek Maci! :)

Ne kérdezzétek, hogy mért ezt teszem be. :)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.