Ma bementem a suliba 3 óra kedvéért. Ebből kettő teljesen fölösleges volt. -.- Na most akkor mesélje már el nekem valaki, hogy miért járunk iskolába...Tegnap este megbeszéltük Macival, hogy reggel örs. Reggel hív, hogy sajnos nem jön suliba, de délután találkozunk...aztán még dél előtt hazajöttem suliból ezért nem tudtunk találkozni ma. :S De majd holnap...vmikor. De holnap Maci bent marad Lacinak segíteni a versmondó versenyen, és az a tervem, hogy nem megyek suliba, ezért...nem tudom, h mi lesz. De remélem lesz vmi, mert különben megőrülök. :)

De ami lényeg. érdekes volt ma hazajönni egyedül. ÉS nem sütött a nap. Viszont beugrottam árkádba, ha már ennyi szabadidőm volt. Ahogy így megyek, eszembe jutott, h nincs-e véletlen otthon Tünde, ezért felhívtam, de nem vette föl. Ezért egyedül kezdtem kóvályogni az árkád naagy folyosóin. Körbenéztem ajándék után. :) Bementem szinte minden boltba ami használható, de semmi. Vagyis... :) Ahogy haladok előre felé, nézelődöm körbe-körbe elmegyek a humanic előtt...először csak annyi tűnt fel, hogy megváltozott, de ahogy közelítettem, megláttam...megláttam egy gyönyörűszép egy... :) Egy cipőt. Álmaim cipőjét... Azt a cipőt amit az a Zita hord aki nem sport cipőben szeret mászkálni, hanem aki ad annyira a külsőre, hogy felvegyen egy tízcentis sarkot, egy miniszoknyát amihez jól néz ki, és vegyen mellé egy ... álmaim táskáját... A gond csak az, hogy ez a cipő volt 30 000 forint. A táska árát meg meg se mertem nézni. :) De ha az a cipő az enyém lenne kénytelen lennék lecserélni a ruháimat. ÉS asszem megérné. :) Az a cipő mindent megér. :) Ez is egy olyan emlék lesz, mint álmaim gatyája. régen volt. Nagyon rég, amikor Tündével még hetente jártuk az árkádot. Egy alkalommal amikor, kivételesen, vettünk is valamit megláttam a gatyát. A gatyát, amit máig siratok, mert annyira tetszett. Nem azért mert annyira...szép vagy mert kényelmes, hanem mert az a gatya teljesen én volt. Értitek...van olyan amikor meglátsz vmit, és azonnal beleszeretsz (nem a pasikra értem :P) ez a nadrág és ez a cipő mindig is ilyen emlékként élnek majd bennem. :) Amiért eredetileg mentem persze nem volt, de ahogy a zarába bementem egyből szemembe ötlött egy nadrág amilyet már régóta keresek. Amilyet majd veszek magamnak, ha egyszer leárazás lesz. De csak ha olyan szintű leárazás, ami több mint 50%-ot enged, ugyanis még 4500 forint is sok egy gatyára. :) Szóval így állunk. Sajnálom, h nem vagyok dúsgazdag. De közben nem is hiányzik. Mert nem tudtam volna hordani annyit amennyit kifizetnék érte. :) Ennyi elég egy cipőről. Ha már itt tartok ennyi erővel az is lehetne a cím, hogy: "Óda a cipőről, mely sose lesz enyém" De nem.

Szóval, mivel hulla fáradt vagyok, megyek aludni. Kívánok mindenkinek szép álmokat, és remélem szép napotok lesz holnap.

Nagyon szeretlek Mackó!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.