Egy hét szünet után egy dologgal szerettem volna megkoronázni a holnapomat. (Mivel már előre látom, hogy semmi, de SEMMI jó nem fog velem történni) Gondoltam ma lezuhanyzom este. Így holnap még plusz TÍZ PERCet aludhattam volna. Igen, csak aludHATTAM VOLNA, ha nincs nagy családom, akik közül SENKISEM törődik azzal, hogy ennyien vagyunk csak azzal, hogy mind külön kád vízben fürödhessen. Én csak egy forró zuhanyra vágytam. Tényleg. Éhes vagyok, álmos vagyok, de nem kell semmi, csak egy kis meleg víz. :(

Így tök nyugodtam, sőt még lehet mondani, jókedvűen elindultam zuhanyozni, hogy akkor holnap alhatok. Minden ment királyul (csak zárójelben jegyzem meg, fent elfogyott a tusfürdő) amíg be nem álltam a zuhany alá. Eresztem a vizet (én kis naív) hátha csak meg kell várni amíg felmelegszik...és így széépen laassan leesik, hogy itt nem erről van szó...ááá dehogy. Mért is lenne nekem melegvíz. Nem is értem. Mondhatni "kicsit" ki vagyok akadva. Neeeem. Nem kicsit. NAGYON! FÜRDENI AKAROK! És nem hideg vízben. Ennyi. Szerintem annyira nem nagy cucc, de higgyétek el eléggé ki vagyok ahhoz, hogy azért is kiakadjak, ha valaki rondán néz rám. És szívből örülök, hogy senkisem látta a hisztimet a víz miatt. Elég...sőt még sok is ezt olvasni.

Szeretlek Maci!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.