A szerelmem dolga, hogy megértsen,

hogy higgyen bennem és segítsen

>Hogy nélküled élni ne akarjak,

S ne hagyd, hogy a vesztembe rohanjak!<

A strandon a spanyol nők megspórolják a fürdőruha-felsőrész árát. Akin van felsőrész, az több, mint valószínű, hogy külföldi. Akin nincs melltartó, az többnyire 30 és 40 között van, de előfordulnak fiatalabb bombázók is   - jó nagy mellekkel - felsőrész nélkül. (ez a ritkábbik fajta.) Az idősebbek dagadtak, a fiatalok gebék. A fiúknak többnyire jó lábuk van, mivel folyton futnak, de a hasuk nem éppen kockás. Ha lesz egyszer egy barátnőjük, vagy meglepődnek, hogy nem lóg a melle (mivel fiatal) vagy észre se fogja venni, hogy pocsék mellei vannak a csajnak. Mivel a starndon az öregnénikéknek lóg a mellük, mint ruha a fogason.(nem a nőket szeretem am, csak vannak dolgok, amik a srtandon ülve feltűnnek)

Az emberek haja itt sötét, akinek nem, az német. A parton tömeg van, de a vízbe csak a gyerekek, a fiatalabbak, és a gyerekükre vigyázó szülők mennek be. Meg persze a mi szüleink... :)

Búvárszemüveget csak a gyerekek és a szüleim hordanak, akin még látni, az tuti, h külföldi.

Mindenkinek lópofája van, akinek nem az csak itt nyaral. :)

Ezeket ma beszéltem végig az anyával. :)

Itt ez alatt a 2 nap alatta míg itt vagyok több horror történetet hallottam, mint az elmúlt 2 évben összesen. Csak egy pl: Két napja itt ezen a starandon a gyerekek építettek maguknak homokból egy kis házikót, a csatornáknál. Az egyikük bemászott, ráomlott a homokház, a homokban nem kapott levegőt, ezért megfulladt... :( Értem én, hogy a horror az véres meg minden, de sztem egy gyerek halála az nem éppen a vidám sztorik közé tartozik...

Ma egy olyan parton voltunk amire épp emlékszem 5 évvel ezelőttről, amikor utoljára itt voltunk (3 partra emlékszem) De ez egy gyönyörű hely. A víz kb 2 méter után a nyakamig ér (ami nem nagy szám tekintve, hogy mekkora vagyok... :) ) és gyönyörű áttetsző. A part apró-kavicsos.

Lejöttünk kb foggalmamsincs mikor. 5 körül  bementem, ill elgondolkoztam, hogy be kéne mennem a vízbe. Fél hat körül be is mentem, de megálltam ott, ahol úgy a térdem, és a derekam körülig ér a víz, (nem lehetett magállapítani, akkorák voltam a hullámok) Megvártam, míg anya meg az Andi kijönnek, és anya megállt mellettem. Megtudakolta, h van-e valami különösebb oka annak, h nem mosolygok egész nap, de nincs, ezért elkeztük kibeszélni a spanyolokat. (ld fent) :) Aztán 4x beúsztam a bólyáig és vissza. Az utólsó kör végefelé beugrott:

Eltűnni csendben, az volna jó...

Ezét kimentem, és elkezdtem ismerősarcokat hallgatni a már eléggé megviselt mp3-amon, amit már kb megjavítottam... (majd meglátjátok. ;) ) És a zenétől boldog lettem. :) Pontosabban az ismerős arcoktól. Rájöttem, hogy gyakorlatilag alig van olyan pillanat, amikor nem Macira gondolok, és amikor mégis akad 1-2, akkor is egész gyorsan rá terelődnek a gondolataim.  Hallgattam a zenét, boldog voltam, és koncertre szerettem volna menni. :)

Strand után bementünk egy gitárboltba, és találtunk is szebbnél szebb gitárokat ( a Gréti itt szeretne magának gitárt venni a nyári keresetéből) csak éppen 847,96 euróért, meg hasonlók... nem éppen hazai árak... De még nem adja föl. Holnap megyünk másik boltba, ahol remélhetőleg olcsóbb minden. :)

A mai bejegyzésem részben előre megírtam zenehallgatás közben a parton, ezért van, h néha jelenidőben van ez-az... :) Mivel ott volt időm írtam egy kisebb regényt...bocsi.

Szeretlek. :)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.