Újra 6 éves vagyok és azt hallgatom, ahogy anya és apa nem értenek semmiben egyet. Valahogy azzal, hogy leléptem itthonról ezek a 'kisebb' viták is kimaradnak az életemből. De most...ezen a hétvégén kb még nem is láttam őket úgy egymáshoz szólni, hogy ne vitatkoztak volna. Valami nincs rendben velük. Valami nagyon nincs. Csak a viták alapján nem tudom leszűrni, hogy melyikük lelkében van nagyobb gáz. Szinte biztos, hogy anyának van valami baja, amire így reagál, amit apa meg nem tud elviselni. Ezzel csak azt mondom, hogy anya generálja a viták 98%-át. És miközben én lent mosogatok, végig hallgatom anyáék teljesen értelmetlen, a semmin való vitatkozását. Sok olyasmit lehet leszűrni belőle, amit nem is gondolnának. :) És mindezek után feljövök és hallgatom, ahogy Csaba szidja Grétit. Hosszú és értelmetlen viták ezek, amiknek annyi jelentősége van az életünkben, hogy a csak úgy magától jövő bosszúságokat, idegességeket kiadjuk magunkból, csak ezek megkeserítik a mindennapjainkat, ha nem úgy állunk egymáshoz, ahogy kéne. És még nekem is nagyon nehezen megy, de érzem, hogy menni fog és onnantól kezdve nem okoz majd problémát az, hogy a többiek után pakolásszak, hogy végignézzek a rendben itthagyott szobámra, amikor haza jövök és minden kupis...stb. Akkor már minden jó lesz, csak...kell hozzá némi gondolkozás váltás, de már jó úton haladok. Hííínnye, ha tudnátok mennyire. :P

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.