Ma meg tanulni nem tudok. Nem tudom rávenni magam, hogy leüljek és elkezdjem tanulni azt a rohadt matekot. De neki fogok ülni, csak...nincs hozzá kedvem.

Ki írtam facebookra:

"Utazunk, érkezünk, találkozunk és búcsúzunk. Egy boldogabb világról álmodunk."

Még abban a 2 perben 8-an lájkolták, de szerintem még csak sejteni se sejtik, hogy mire írtam én ezt ki. Tudjátok, hogy Balatonon élek. Most nekem az az otthon. De, ha haza jövök...akkor ez az itthon, mert...mégis csak itt élek több, mint 7 éve és mégis itt a család és itt is van sok barát. Szóval amikor haza jövök és kiszállok az örsön a metróból, akkor össze szorul a gyomrom, hogy nem maradhatok...nem jó érzés. Tehát utazom, érkezem, találkozom a családdal, a barátokkal, majd szinte rögtön búcsúzom. És ez így nem jó és, ha tehetném megoldanám, de nem tudom. Tudjátok, hogy boldog vagyok, hogy jól érzem magam lent, hogy szinte semmi nem hiányzik...szinte, de...amikor haza jövök, akkor egyszerűen, mintha az egész almádis életem egy összeomlott semminek hat, ami csak akkor jó, ha belegondolok jobban, hogy mi is vár rám ott. Szabadság, barátok...stb. De...itt mégsem rossz. Itthon...jó. Ott is jó, de az másféle jó és már lassan ott is lesz olyan, ami nem jó, hanem rossz, ott is lesz olyan ami miatt itthonról el akartam kerülni.

Amúgy a haza utazásaim egy kicsit mindig azokra...megvilágosodás szerű pillanatokra emlékeztetnek, amikre később azt mondod, hogy: "Tudod mikor jöttem rá? Amikor haza mentem a hétvégén." Igen, sok-sok dolog van amire sose jöttem volna rá, ha nem megyek el és nem kell vissza járnom. (A kell szó idéző jeles. Szeretek haza járni.) Persze az ottani életemről itt jövök rá dolgokra, az itteniről meg ott. De ezt majd megtudom, ha ma vissza mentem. Remélhetőleg semmi meghökkentőt nem fogok megtudni magamról. :P Nem kell túl bonyolult dolgokra gondolni. Olyanokra, hogy valami helyes döntés volt-e vagy sem...olyanokra kell gondolni, hogy...szeretek itthon lenni. Olyanokra, hogy kik az igazi barátaim, hogy kik mennyire fontosak számomra...stb. Asszem érthető. Ha nem vagyok itthon, akkor ki hiányzik onnan. Ki az aki megnevettet és ezért hiányzik a társasága...stb. :)

Na, kész a kaja. Szóval megyek. :)

Ugyan még nincs november és az eső sem esik (...ezt le kell kopogni!) De itt ez a szám, amit "sok szeretettel küldök édesanyámnak, édesapámnak, testvéreimnek, barátaimnak és mindenkinek aki szereti." :P

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.