Nem tudom mi, de rám tört, hogy valami nagyon hiányzik. Sajnos, sejtem, hogy mi lehet az a valami, de...senkinek egy szót se. Na, mindegy. Ezt csak én értem. Csak és kizárólag én. És ez kicsit...rossz, de közben jó is, mert tudom, hogy nem fogom elmondani senkinek és akkor ennyi épp…

Újra 6 éves vagyok és azt hallgatom, ahogy anya és apa nem értenek semmiben egyet. Valahogy azzal, hogy leléptem itthonról ezek a 'kisebb' viták is kimaradnak az életemből. De most...ezen a hétvégén kb még nem is láttam őket úgy egymáshoz szólni, hogy ne vitatkoztak volna. Valami…

Ma meg tanulni nem tudok. Nem tudom rávenni magam, hogy leüljek és elkezdjem tanulni azt a rohadt matekot. De neki fogok ülni, csak...nincs hozzá kedvem. Ki írtam facebookra: "Utazunk, érkezünk, találkozunk és búcsúzunk. Egy boldogabb világról álmodunk." Még abban a 2 perben 8-an…