Reggel...heh délben keltem. :) Jó érzés volt végre egy rendeset aludni. Még korán is feküdtem le magamhoz képest. ÉS szinte egész nap tanultam. najó...2-kor elkezdtem, és kisebb szünetekkel fél 7-ig tanultam. 'Kicsit" megnyugtató érzés volt, hogy végre teszek is valamit azért, hogy 80%-os legyen az érettségim, nem csak jár a szám. :) Viszont sikeresen leégett az arcom (egy nagyon nagyon picit) és asszem napszúrást is kaptam. Persze nem biztos, de sanszos. :) Ez idén az első. :)

Képzeljétek ma átjött hozzánk Géza bácsi. És hozott Mária újságot is. Benne van a cikkem. Csakhogy át van írva... -.- Soha többé nem írok újságcikket, amit nem én adok ki. Komolyan. vagy 3-4 helyen átírták, és a legtöbb esetben az átírásnál van egy helyesírási hiba...most komolyan, kit akarnak leégetni? Na, mindegy. Ez egy tanulság. De Géza bácsi nagyon aranyos volt. :) Teljesen be volt pörögve, mint egy kisgyerek, hogy megtalálta a képünket az újságban. :) Apa felolvasta. Olyan áhítattal hallgatta, mintha sose olvasta volna még. :) Aztán amikor vége volt elkezdett az asztalon kopogni, mintha tapsolna és így kicsit ugrált örömében. :) :)

Jaaaj! De olyanokat álmodtam megint...Ez is tökre film szerű volt. Mindenki látta az angyalok városát. Na ott van Nicolas Cage. És itt is volt. Egy őrangyal volt, és tök jóban voltunk és az itteni kis CBA tetejéről figyeltük az embereket akik a buszon utaztak. És rájuk nézve kiolvastunk belőlük mindent. Érdekes volt. Aztán volt egy ilyen kisebb fajta képváltás, a történet változatlanul haladt tovább, csak én már nem voltam benne. Merthogy én innentől külső szemlélő lettem. Nicolasnak volt egy fia, akit rendszeresen látogatott. És egyik alkalommal, amikor meglátogatta egy bécsi épületben akkor ez az épület (ami amúgy teljesen épp volt amikor bement, csak a villanyokat szerelték) összeomlott. És a kisfiú meghalt. :( Nicolas mivel eleve angyal volt nem nagyon halhatott meg; DE ahogy a filmekben szoktak lenni ilyen lassított jelenetek itt is ilyen lassítva láttam, ahogy a kisfiú egy vércseppe berepül Nicolas Cage szájába. Aki ebből megérzi, hogy a fiúnak más a vércsoportja mint az övé (és még csak, a számomra ismeretlen, anyjáéval együtt se lehetne olyan.) A fiú egyedül volt életében, és szüksége volt az angyalra. És ezzel a felismeréssel ébredtem föl.

Előtte álmodtam még ilyen furcsa dolgokat, amikről nem tudtam egészen az ébredésig, hogy álmok voltak-e vagy sem. Csak az érzésekre emlékszem belőlük. Az megvan, hogy nem volt jó, és hogy valamit nagyon el szeretnék kerülni, valami...nagyon nem volt jó...olyan érzés volt ami ellen nem tudok tenni, de nem szeretném, ha megtörténne. SOHA. Ott mégis megtörtént, és az a durva, hogy mostanában ez egy rendszeres dolog álmaimban. Hogy nem emlékszem csak erre az érzésre, amiről nem tehetek, de van, (mert ugye álmomban megtörténik) és mégis megpróbálom elkerülni, de nem megy.

Ne haragudjatok meg, de elég késő van, és egész nap a napon ültem. Fáradt vagyok. Majd írok máskor. :) Sziasztok! :)

Nagyon szeretlek Maci! :)

Erről a számról csak annyit, h Bea (volt) blogjáról hallgattam először. És ez volt a kivonulós zenénk szalagavatón.(asszem...) :)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.