A mai egy olyan nap amikor úgy éreztem írnom kell. Olyan érzés fogott el amikor jöttem haza felé, mint régebben amikor még minden  nap írtam, még akkor is, ha éjszaka fejeztem be is. És most itt vagyok annak ellenére, hogy olyan szinten álmos vagyok, hogy mindjárt ledőlök a székről.

Ma elgondolkoztam a múlton. Bár ezt mostanában sokszor megteszem, de ma a jövő is megfordult a fejemben. Mi lesz, ha nem tudok mindent megtanulni amit kell? Olyan nem fordulhat elő. Már csak 7 hét van hátra az érettségihez. Ennyi idő elég, hogy megtanuljam a kémiát...de mi lesz a törivel, matekkal, magyarral? Semmi. Az nem sok. De most ezt hagyjuk. Most nem ezért jöttem ide. Most azért jöttem mert ilyenem volt. Remélem nem zavarok nagyon.

Nem tudom ki olvassa még amit írok. Sajnálom, úgy érzem cserben hagytalak titeket, mint mindenkit mostanában magam körül, főleg magamat. Egy hete nem nézek se family guy-t se így jártam anyátokkalt, és nem mondom, hogy nem hiányzik, de megvagyok nélküle. Mindjárt április. Már várom a pénteket, de igazából nem bulizni, hanem kerékbe menni lenne kedvem. Csak hát...tudjátok a név kötelez...vagyis...arra gondoltam, talán, ha Tünde is ráérne elmehetnénk morison's-ba csak...nem tudom jó ötlet-e. Nem hiszem, de jobb mint a semmi. Bulimra nem hívtam, valamivel kárpótolni kell.

Anniyra szerettem az életet egy ideig a mai nap folyamán. Csak már nem emlékszem mikor. Ha kicsit korábban lefekszem aludni, talán nem felejtek el minden jót az életemből. De most nem is ez a lényeg. Képzeljétek, sikerült átforulni a felemás korláton.:) Rettentő büszke vagyok magamra. :) És mérhetetlenül beszélgetés hiányom támadt. Olyan...az amikor csak leülünk, vagy sétálunk egy iskola táska nélkül egy sörrel a kézben és beszélgetünk. Nem arról, hogy mitől félünk az érettségin, csak úgy beszélgetünk, a világról a másik gondjairól, hogy mi törtéik Vele-velem mostanában. (nincs konkrét személy megnevezve a gondolataimban) de annyira jólesne. De talán egy olyannl kéne, aki nem is a barátom, csak tudja rólam, hogy vagyok...mert...talán az nem ismer, és akkor könnyebb úgy elmagyarázni mindent...vagyis...nem tudom már nem értem én sem mit szeretnék, de ez talán még viccesebb is. Tudjátok mi volt ma? Eszembe jutott egy vicc. elmosolyodtam rajta és gondoltam majd kiírom facebook-ra. A bökkenő csak az, hogy elfelejtettem. :) Nem gáz...majd eszembe jut, csak kicsit mókás, hogy ennyire lyukas az agyam. Bár...kinek ne lenne az 3 óra kémia után? Nem tudom. Ma úgy éreztem egyedül én vagyok az aki még bírna 2 órán keresztül számolni megállás nélkül és még élvezném is amikor kijön egy eredmény. De már a tanár is ki-volt. Én meg csak azért nem, mert egy Hell csodás módon nem hagyott elaludni az órán.Pedig szünet előtt (mielőtt megittam volna) ásítoztam rendesen én is. :) Aztán képzeljétek el azt is, hogy amikor kiléptem kémia után a kapun még világos volt. Persze csak az óraátállítás miatt, de akkor is világos volt.Ha tudnátok hogy örültem neki...Metró felé menet nem jött velem senki, kellemes érzés volt végre zenét hallgatni egyedül. Nem volt ott egy idegesítő személy sem. Eddig bármikor amikor hazafelé tartottam kémiáról valaki jött velem, mert gondolom félnek egyedül, vagy tudja a Halál. Nekem valahogy nem hiányzik annyira egyikőjük társasága sem. Én néha szeretek egyedül lenni. ÉS ahogy így sétálgatok egyedül eszembe jutott egy dallam. "De ha lemegy a nap, már nem nagyon ismersz rám..." meghallgattam, aztán a következő dalt aztán az azutánit és így tovább. Kifejezetten megnyugtató volt. Gondolkoztam, hogy milyen jól esne most egy sör, de nem mentem be venni sehova. Persze most, hogy már megtehetem, nem olyan nehéz ellenállni. Amíg tudtam, hogy úgysem adnák ki addig sokkal jobban bosszankodtam egy hasonló alkalommal, de ma nem. Ma belegondoltam, hogy éhes vagyok, és álmos, sőt épp az előbb ittam meg egy energia italt, tehát nem jó ötlet sörözgetnem. :) A buszon ülve felszállt egy tag sörrel a kezében. Gondolatban olyan gonosz módon néztem rá, ahogy tudtam, de amúgy nem nagyon segített rajtam a gondolatom. Nem is baj. :) Elgondolkoztam azon, hogy régebben utáltam felszállni a buszra. De csak felszállni utáltam, mert olyankor mindig így megingott a busz, és mindig olyan érzésem lett tőle, hogy hű de nehéz vagyok. És ma is egy picit eszembe jutott ez, de végül hagytam az egészet heverni a nem végig gondolt gondolataim közt. :) Ahogy így ülök és épp nem gondolkozom azon, hogy mi mindet ettem ma és ezek vajon mennyiben segítenek engem bármihez amit elszeretnék érni elindult a busz. Már nem is tudom hányadik megállóban, felszállt két csaj. Az egyik az a tipikus pláza picsa, a dagadtabbik fajtából (olyan 14 éves) a másik szintén ilyen korú csaj, abból a fajtából, akinek semmi stílusa. Szépen összeillettek. A rózsaszín "napszemcsis", ugyanilyen színű felsős csaj, és a full feketében, semmi frizurás, még a rózsaszínnél is szélesebb csaj. Vonzották a tekintetem valamiért. És ezt a fekete észre is vette. El is ültek, szerintem miattam... :P  , amikor meg leszálltam láttam, hogy a fekete ujjal mutogat rám, a másik csajnak. Gondolom épp azt mesélte, h hogy néztem rájuk... -.- Erről a két csajról jut eszembe, hogy ma amikor mentünk Macival a Deákon (kémiára) jött velünk szembe 2 leszbi csaj...majdnem lehánytam őket...vagy hát asszem azok voltak. Manapság már nem lehet tudni, hogy csak azért fogja egymás kezét két csaj, mert ők milyen jó barátnők vagy mert 'divat-homokosok' . Én nem tudtam eldönteni.Mindegy is volt.

Nem tudom ki nem tudja még, elmúltam 18 éves. Ami azt jelenti, hogy mehetnék plazma szolgálathoz. (ez annyit takar, hogy leszedik a vérplazmám egy részét vmi orvosi célokra) hát el is mentünk Télacival, Macival, hogy végre én is mehessek. De ahogy belépek és meglát a nem is tudom kicsoda, állítottak rá a mérlegre, és közölték, hogy nem érem el a standard-et, ezért menjek haza, hízzak még pár kilót... :S Ez volt az a pillanat amikor nem tudtam sírjak vagy nevessek...persze sírni eszembe se jutott, annyira nem vettem a szívemre.

Na megyek. Írnék még, de nagyon fáradt vagyok.

Figyeljétek meg a szöveget! Szerintem nagyon szép. :)

Szeretlek Maci! :)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.