Ma megint volt szerencsém álmodni. A tegnap egy nagyon jó nap volt. Maciéknak megint volt meccsük azon a K betűs helyen aminek a neve most nem jut eszembe. 3 meccset játszottak, nem mondom milyen eredményekkel. A lényeg, hogy utána egyből mentünk a helyi kocsmába. :) Elég jó volt a hangulat. Szegény Dóri meg, aki vezetett majd' elaludt mellettünk. Sajnáltam is érte. Pénteken meg voltunk Zsófival meg Lettivel moziban, előtte meg beültünk a Seaksbeerbe. Ott is nagyon jó volt a hangulat. :) Beültünk direkt a NEM dohányzó helységbe. Naná, hogy 3 asztallal odébb vagy 3-an cigiztek. Mi meg annyira nem vagyunk erőszakosak, hogy elküldjük őket. Pláne, hogy én meg személyi nélkül söröztem. Na mindegy. Szóval tök jó volt az egész péntek délutánom. Kicsit ilyen jégtörő szerepe volt az estének, hiszen kb. amióta Macival járunk, nem is volt olyan nap, este amikor együtt is lehettünk volna és mégis másokkal voltunk. Mindig inkább az Ő társaságát választottam, és tudom, hogy ez rossz ötlet volt a részemről, de nem nagyon tudtam úgy elképzelni egy délutánt, hogy nem Vele vagyok. De ezután a péntek után már azért igyekszünk több ilyen napot is beiktatni a hétköznapjainkba. :) Nem szeretném, ha emiatt menne tönkre egy olyan barátság, ami Zsófival van, vagy ami Lettivel. :) De visszatérve a szombatra. Péntek este még megbeszéltük Macival, hogy reggel 7:50-re kell odaérnem Leviékhez. (Csömör) Be is állítottam az órám ahogy kell, minden stimmelt, de amikor reggel felriadtam arra, hogy basszus tovább aludtam... -A telefonom éjszaka kikapcsolt, és nem ébresztett- akkor volt 8:38. Hát...Lacit egyből felhívtam, a telefonom töltőbe tettem. Kiderült, hogy még elérhetem azt a gödöllői hévet, ami nekünk kell. :) És sikerült. Apu kivitt az állomásra és tök jól elértem. :) Ez azt jelenti, hogy kevesebb, mint fél óra alatt készültem el. :) Na most akkor király vagyok, vagy király vagyok? :P :) A hévre a fiúk (Maci, Levi, Boti) felszálltak, és egyből indult is az ökörködés. :) Komolyan. Azon nevettek, hogy kezdőbetű nélkül mondják a szavakat. Pl: ömle (Zsömle) és igen, ez így hülyeségnek hangzik, meg nem is olyan vicces, de higgyétek el, lehet rajta nevetni egy idő, és kellő sör után. :) Odafele úton Dóri elhagyta a dísztárcsáját. Olyan gödör volt egy sávon belül, hogy vagy az egyikbe mész bele vagy a másikba. Dóri a másikat választotta és nem járt jól. Visszafelé sem találtuk meg. :( De finom volt az aszpikos zsömle amit útközben ettünk. :) Nem az enyém volt, de nagyon finom volt. :) Szóóval...ez nem is szombaton volt. Ez tegnap volt, vasárnap. Szombaton volt az amikor egész nap nem csináltam semmit, este elmentem misére, mivel tudtam, hogy másnap nem tudok majd menni a foci miatt, utána meg átmentünk Katiékhoz (Maci keresztanyjáékhoz) kajáltunk, és így legalább mindenki tudja, ki vagyok én. Mivel most a család egy igen nagy részével ismerkedtem meg.  Volt egy olyan furcsa érzésem, hogy amint kiléptünk az ajtón, mindenki rólunk kezdett beszélni, és ahogy Maci apukáját ismerem, még be is jöhet ez az érzésem. De ezt sose fogom megtudni. :) Na mindegy. Pénteken, amíg én Zsófiékkal moziztam, Maci meccsen volt. :) Az örsön összetalálkoztunk, és egy hévvel mentünk haza. :) Tök jó volt. :) Nekem tetszett. Jó? :) Na mi volt még tegnap? Nem is. Mit álmodtam. Tegnap, ahogy hazajöttem a fociról, leültem gép elé, és megnéztem egy family guy-t, mondanom sem kell, a végére bealudtam. Ill. A végét még pont láttam, hiszen én nem tudok elaludni egy filmen. Szóval a végére pont elaludtam, de olyan szinten, hogy nem bírtam nyitva tartani a szemeim, ezért még csak ki sem léptem a filmből, csak vége lett én meg aludtam mint a zsák. :) Amikor felkeltem, (kb 8 órakor) visszaültem a gép elé, és egészen éjfélig le se feküdtem. Amikor viszont lefeküdtem, nem bírtam elaludni. Képtelen voltam rá. Amíg próbálkoztam, egyszer csak valami furcsa, tompa fájdalmat éreztem a fejem jobb oldalán, az egész jobb oldal fájt, de volt egy pont ami jobban. Asszem tudom mért, de nem bosszantok fel mindenkit. Forgolódtam egy órát kb, és sikerült! :) Vagyis hát...sikerül...:S Mivel asszem ilyen borzalmasat még életemben nem álmodtam. Komolyan mondom. Most elmondom mi volt benne. Úgy keződött az egész, hogy családostul (Mell Gibson volt az apám :P) elmentünk egy ilyen hatalmas sátorozásra, de nem csak a család volt ott, hanem rengeteg ismerős is. Volt tűz meg minden. Csakhogy amikor már mindenki feküdt csak 1-2 ember nem, akkor jött egy sötét kocsi, két kigyúrt taggal benne. Tudjátok, mint a filmekben. Sötét van sötét autó a réten csak 2 (ártatlan, és számomra ismeretlen) ember áll, és kiszáll a kocsiból két kigyúrt állat. Én meg egy bokorból figyeltem a fejleményeket. A 2 tag, 'apát' kereste. Mivel a 2 réten álló ember nem tudta megmondani, hogy hol van, ezért...agyon rugdalták őket...konkrétan halálra. Hallottam a csontok reccsenését, a vér fröccsenését, és a jajj kiáltásokat, a fájdalomtól terhes hörgéseket, amit a két mostmár a sáros földön fetrengő alak hallatott. Durva volt. Én meg egy szó nélkül végignéztem, és nem is sikítottam. Nem is éreztem rá indíttatást. Fura volt. Rettegtem, de nem féltem. Nem tudom megmagyarázni. Csak a borzalmat éreztem végigszaladni egész testemen, és nem tudtam mit csinálni magammal. Elvesztettem minden irányítást a testem fölött. Leblokkoltam. Amikor láttam, hogy elmentek a 'gonoszok' odamentem a rétre, megnézni, hogy élnek-e még az 'agyonvertek', de már nem volt egyikük sem életben. Szóltam anyának, a lehető legnagyobb higgadtsággal, és Ő elintézte a dolgokat. Nem ijedt meg Ő sem. Nem értem így visszanézve mi lehetett az ami ennyire természetessé tette azt, hogy két hulla fekszik a sátrunk melletti kis réten. Aztán egy sikításra lettem figyelmes. Odarohantam a sátor előtt összegyűlt tömeghez, és annyit láttam, hogy a helyi bölcs (aki nem tudom, miért lett helyi bölcs, és azt sem értem miért helyi, ha csak egy kis tábor volt az egész) mint egy kutya bábot ( olyat mint a bábszínházakban szokott lenni, felülről zsínórok által tartva) fogott. Nem láttam, nem hittem el, hogy mi is az konkrétan, de Ő kimondta. Tényleg egy kutya volt, csak minden szőre és bőre nélkül. Egy zselé volt az egész, nem voltak szervei, és nem voltak csontjai sem. A két gyilkos ETTE meg a kuyát, és ez maradt belőle. Ekkor volt az, hogy majd' ehánytam magam. És nem csak én, ott mellettem (az álmomban) öklendezett mindenki. Ekkor én elkezdtem futni el onnan. Nem menekültem, csak elfutottam, felsejlettek az éjszaka hangjai, a félelemtől reszkető üvöltések, a hangja annak, ahogy épp szét-tloccsan egy ember agya...nem szép... ahogy futottam, minden erőmből el a borzalmak elől a réthez értem. Ahol ekkora már nem volt egy hulla sem...látszólag, mert amikor a kerítéshez értem, megbotlottam valamiben, elestem, és egy dombocskára estem, ami le volt fedve száraz fűvel, és ahogy az eséstől elkotortam a füvet onnan, ott volt sa két holttest. Ekkor sikítottam, és felébredtem. Hál' Istennek csak álmomban sikítottam, mert nem lett volna szép, ha igazából is, és felkeltem a családot. De ami érdekes. Nem voltam leizzadva a futástól vagy a félelemtől amikor felébredtem, nem ziháltam, ahogy annak lennie kéne...Úgy keltem, mintha ez teljesen normális lenne. Csak a hangok voltak még mindig a fejemben.

Ezután sikerült visszaaludnom meglepő gyorsasággal. :) És álmomban egyik tesómmal, vagy nem is tudom, a lényeg, hogy egy hozzám közel álló barátnő, vagy testvér, vagy nem tudom ki volt. Egy ilyen furcsa helyen találtuk magunkat. Egy rét volt ez is, de nem füves rét, hanem...inkább egy tengerpart volt. És láttuk, ahogy előző nap elindultak valakik a tenger felé egy idő után amikor már a vízben álltak bekanyarodtak, elindultak egy a vízben lévő domb felé, és eltűntek. Ezért gondoltuk, megnézzük mi van ott. És egy barlang volt. Teljesen korrekt kis homokbarlang, ahova befértünk simán. Ebben az volt az érdekes, hogy 1000 meg 1000 ember járt arra a partra, és rajtunk kívül senkinek nem tűnt fel, hogy ott van egy barlang. Ezért hát bementünk. A fény kicsit homályosan derengett a falakon, és olyan film szerű volt az egész, emlékszem, ahogy mentünk befelé a fény nem tűnt el, hanem jött velünk, vagy nem is tudom. Érdekes volt. És a végén, a barlang belsejében volt egy falap amihez kötelek voltak erősítve. Mi, ill akkor már csak én, ráálltam, és elindult felfelé, mint egy lift. Gyönyörű volt az egész. A fény jött velem, nem tűnt el továbbra se, és ahogy a lift szerű falap felfelé haladt egy résen áthaladt, onnantól kezdve eltűnt az előző barlang és egy másik kis helyre kerültem, csodálatosan szép volt, ahogy mindent beragyogott a már nem napfény, nem valami lámpa, az egy angyal fénye volt, akit nem láttam, csak a világosságot, amit körém, és a barlangba csinált. :) Nagyon szép, és megnyugtató volt. Főleg az előző álmom után. De ekkor sajnos megint felébredtem. És megint visszaaludtam könnyedén. Most egy bevásárló központba kerültem, de ez sem az a hagyományos áruház volt. Emberek ugyan voltak, de a sok ember ellenére sem volt nyomasztó a tömeg. Itt minden tiszta fehér volt. Mintha...meghaltam volna. Emlékszem, itt sem egyedül voltam, de az arcát most sem tudnám feleleveníteni annak aki velem volt. A kasszánál egy gyönyörű nő volt. Fiatal, és kedves. És nem vettem mást csak egy cukor-nyakláncot. Tudjátok azt amin ilyen kis karikákból álló színes cukorkák vannak. Lehet venni minden majálisnál, meg kisboltokban. És sosem értettem mi értelme venni egy karkötőt, amit 2-3 perc múlva úgyis megeszel. Álmomban mégis ilyet vettem. És megint felébredtem. És a következő álmomra nem emlékszem kristály tisztán. Annyira emlékszem, hogy ott volt Maci, meg minden barátom, akiket igazán szeretek. És jó volt. Csak nem értem, egy órája még emlékeztem rá. Ha majd eszembe jut, leírom Nektek. :)

Így összefoglalva az egészet, lehet, hogy kapcsolódik egymáshoz a 4 álom. Az első álmom végén meghaltam az ijedtségtől, amit igazából nem is éreztem, de attól még lehet, a másodikban kiléptem az életemből, a harmadikban meg...oda kerültem ahova az emberek haláluk után. (azt azért remélem, hogy nem egy bevásárló központ lesz, de így van értelme az egésznek. A negyedik álmomban meg azokkal vagyok, akiket igazén szeretek. Akik nélkül nincs értelme élni.)

Nagyon szeretlek! :)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.