Boti egy hete karácsonyi dalokat dúdol. :) Ma amíg csomagoltam a szobámban, Ő meg az előszobában teregetett hallom, hogy azt skandálja magában: Már esteledik, már esteledik... :) Tök aranyos.

Nálunk most, a szokásos zűrzavar helyett hatalmas csönd van. Nincs semmi nyüzsgés, semmi ideges megjegyzés. Gyakorlatilag...béke van. :) Ritkán fordul elő nálunk. Főleg, mert ilyen sokan vagyunk, de akkor is. Olyan jó hallani a csendet. :) Reggel...ill. dél előtt szépen rendet raktam a szobámban. Már tegnap belekezdtem, meg úgy nagyjából rend volt, de ma még az asztalomon is rendet raktam, meg az ágyneműmet is áthúztam. Sőt még a szemetet is kivittem. :) Nagyon büszke vagyok magamra. :) Igaz, hogy ezen kívül csak a fenti előszobát és a lépcsőt takarítottam ki, de legalább ennyit tudtam csinálni. Anyáék meg lent sütöttek-főztek egész nap. :) És így szépen lassan eltelt a nap. Elkezdtek készülődni mindenkik. :) A fiúk ingeket vettek, anya fürdött, Beri már szépen fel volt öltözve, Gréti nem is tudom mit csinált. Apáról meg pláne fogalmam nincs. :) Ezért úgy döntöttem, elkezdek én is készülődni. Kivettem a szekrényből az egyetlen használható harisnyám, a kis szoknyám, és ...és felsőt nem találtam. Akárhogy kerestem, olyan felsőt, ami illett volna a ruhámhoz senkinek a szekrényében nem találtam. Csodálkoztam is, de úgy összességében vidám volt a hangulat. Aztán anya kijött a fürdőből, a fiúk elindultak. Én még mindig felső után kutattam a többiek odalent a fáról társalogtak. Idén legyen piros-arany... Nem szerettem volna piros-arany fát. Lekiáltottam, hogy legyen, kék-ezüst. Erre anya tök idegesen visszakiált, hogy nincs kék-ezüst dísz itthon. Erre visszaszóltam, hogy, azt nekem honnan kéne tudnom, és miért ilyen aggresszív. Lehet, hogy ez volt a hiba? Igen, szóval ekkor kezdődött a "baj" Kizökkentem a békémből és anya is. De nem lett különösebb probléma belőle. :) Lementem elkezdtük díszíteni a fát, (piros-ezüst) és látszólag mindenki boldog volt. Anya bocsánatot kért a kiabálásért. Nagy teher volt/van a vállán. Én meg profin titkolom, hogy zokogok. Amíg anya kiment Garonne-ért (Még minket is megkínált, de nem szeretem a cseresznyés cuccokat.) én szépen segítettem Grétinek a díszítésben, és sírtam. De tudtam, hogy hamarosan megérkezik Maci és akkor már nem lesz olyan szar minden. :) (Ja. Végül hagytam a francba az öltözködést, visszavettem azt, ami egész nap rajtam volt.) Összeszedtem magam, nevettem anya viccein, és végül még magammal is sikerült elhitetnem, hogy vidám vagyok. :) Amikor Maci megérkezett már csak az arcomon éreztem a "könnyeim melegét". (Ezt hogy lehet máshogy megfogalmazni? Nekem így tetszik. :) ) Macit anya beinvitálta, segített egy kicsit, meg jó volt, hogy itt van. :) Így lett asszem teljes a napom. Nem hiszem, hogy ilyen vidám tudtam volna lenni este, ha nem látom délután. :) De láttam és így jó lett a napom. :) Szóval feldíszítettük a fát, megterítettünk, elvégeztük azokat a bizonyos utolsó simításokat, és apa telefonált, hogy jönnek hazafelé. Nem tudom, ki tudja, ki nem, de Boti, a legkisebb öcsém, még nem tudja, amit mi már mind tudunk, hogy igazából a család csempészi a fát a nappaliba, hogy a szülők vásárolnak heteken keresztül, hogy az a rengeteg ajándék mind ott legyen a fa alatt, hogy nem is a nyuszi hordja a csoki tojásokat a kertbe húsvétkor, hogy nem is a mikulás tölti meg a cipőnket decemberben. Szóval még az Ő kedvéért tartjuk a látszatot. :) És ahogy ezt Maci is mondta, "Van annak valami varázsa, ha valaki nem tudja a családból..." És ez a varázs megér nekünk annyit, hogy mindenki összeszedelődzködik, nem kis nevetségére az összes szomszédnak, és arra járónak kocsiba ülünk. Azt az összevisszaságot.... :) Egyik ajtón be, a másikon ki, "NE onnan, Ne onnan!"  Most akkor honnan kell beszálljak? " Már a Gréti elől van!" ...Ne tudjátok meg. :) :) Amikor nagy' nehezen végre sikerült beszállni a kocsiba és elindulni, mindenkiből kitört a nevetés. :) Ilyen szerencsétlen bandát ritkán látni. :) Szóval elindultunk Csömör felé, és mikor már mentünk vagy...2 perce visszafordultunk, bekanyarodtunk az utcánk végébe, ahonnan tuti nem jönnek a fiúk, beálltunk a Smart mögé, mivel kisebb járművet nem találtunk az utcában, és lestük, hogy mikor érkeznek meg az apáék. Merthogy, akinek még nem lenne világos... :) Boti azt hitte/hiszi, hogy mi mind elmentünk bevásárolni, majd át a nagyiékhoz, és onnan jöttünk, miközben ők elmentek pásztorjátékot nézni, és utána az Ópáért. (Idén kivételesen Ő is velünk ünnepelt, mivel Kata néni meghalt, egyedül meg nem hagyjuk karácsonykor.)  És szerettük volna, ha a fiúk érkeznek meg előbb, nehogy véletlen feltűnjön Botinak, bármi is. :) Szóval már mindenki megérkezett a fa a nappaliban áll, feldíszítve, az ajtó zárva mindenki az előszobában toporog, mindenki nagyon izgatott. :) Apa bemegy, "Megnézi, megérkezett-e már a Jézuska." idén kivételesen elsüti a poént, hogy komoly fejjel beközli, "Nem jött meg!" Gréti rájátszik. :) Botika megijed, de hamar rájön, hogy csak ugratás, mivel bent, a nappaliban elkezd derengni valami fény. Kivirul a kis arca, és már türelmetlenül várja, hogy mikor mehetünk végre be. ezzel amúgy nem volt egyedül. Mindenki kíváncsi, hogy mi van bent. Mindenki más okból, de így van.Fiúk, hogy vajon mit kapnak. Anya-Apa azért, hogy mennyire fogunk örülni. Beri, Gréti, én hasonló okokból, kíváncsiak vagyunk a fiúk örömére, és közben az ajándékok is érdekelnek. Balázs is velünk ünnepelt. Ill. velünk is. :) Náluk előbb volt megtartva, így Beri át tudott menni hozzájuk, majd mindketten át hozzánk. :) És ekkor kezdődik a nyüzsgés. :) Mindenki a fa alatt gubbaszt keresi azokat a csomagokat, amin a saját neve szerepel, ha talál valamit ami nem az övé, azt kézbesíti, mindenki odaadja a másiknak a saját egyéni ajándékát is, mindenki örül, mosolyog, vidám. De mégis én vagyok a legokosabb. :P :) A nehezét a fiúkra hagyom, nekem úgyis kézbesítik az ajándékokat, ha végig a fotelban ülök. :) :P Ha nincs semmi a kezemben, csak akkor álltam fel, körbenéztem, és visszaültem. :) Onnan sokkal jobb nézni, ahogy a fiúk csomagolnak. :)

Nem kezdem el sorolni, hogy miket kaptam. Gyakorlatilag mindent megkaptam, amit szerettem volna. :) Van egy fotelem. :) Grétiéktől kaptam egy képet amin Macival vagyunk rajta. :) Kb. ennek örültem a legjobban. :) Beri a Nokiát választotta, de azt mondta, h döntési haladékot kér, mert kicsit fáj a szíve az én telefonom után... :) Nekem meg az övé után, közben meg örülök, h nem azt választotta, mert már a szívemhez nőtt... :) Megbeszéltük, hogy majd odaadom próbaidőre Neki az enyém egy 2-3 hétre. Uno-ztunk is egy kicsit, szóval jól telt ez a nap. :) Ja persze ajándék bontás után jött a kaja. :) Minden évben halászlé, (Amúgy egész évben max. 2x.) rántott hal, krumpli, tartármártás. Hozzá száraz vörös bor, Botinak (lila) szőlőlé, utána sütik tömkelege, amikből a többség már nem bír enni. :)

Ezek után mindenki elvonul az újdonságokkal bíbelődni. :) Mindenki, mindent körbemutogat mindenkinek, és végül mindenki fáradtan dől ágyba, csak én vagyok olyan nem komplett, hogy még írogatok, mert nekem írnom kell. :) Ezek után mindenkinek kívánok nagyon boldog karácsonyt...így utólag. :) Vagyis mégegyszer, mert már egyszer mondtam...ugye?

Macit nagyon, nagyon szeretem még mindig. :)

Remélem ezt a filmet mindenki látta (aki lány... :P )

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.