Igen, mindenki gondolhat amit akar, én nem vagyok normális. Itt ülök a szobámban és bőgök, Isten tudja miért. Rengeteg dolgot felsorolok magamban, ami nekem hű de rossz, közben meg saját magam nevetem ki, hogy hogy lehetek ilyen hülye. Semmi probléma nincs az életemben. Van egy családom, minden családtagom egészséges. Van egy barátom, akit nagyon szeretek, és aki nagyon szeret. Vannak barátnőim, van olyan, akivel MINDENT megbeszélünk. Alig tudok olyat mondani, ami nem jó, közben minden rossz. Igen, minden rossz, mert egy hete szarul érzem magam, minden rossz, mert tele vagyok szar megérzésekkel, és többnyire (eddig) mind bejött. Ezt akár vehetném jónak is. Ha úgy vesszük, tudom előre, mi lesz, így fel tudok rá készülni. Teljesen kivagyok akadva, ha egy napig nem láthatom Macit, közben tudom, nem egy olyan barátnőm van, aki hálát adna mindenkinek, ha csak 2 naponta láthatná azt akit szeret. Van olyan barátnőm, aki mindent megadna, hogy ne lássa azt akit szeret. Igen, és még én érzem úgy hogy szar az élet. De miért? Mert nincs mit csinálnom egész nap, és a tehetetlenség a legrosszab dolog ami velem történhet. Én olyan ember vagyok, aki látszólag szeret semmit tenni, de akkor a semmi az úgy legyen semmi, hogy semmi csak zene,(már 4. napja csak reppet hallgatok...-.- :) Nagyon szeretem. :) ) és egy marhajó társaság. Merthogy társaság nélkül nem is tudom hova lennék. De mostanában nem érzem, hogy társaság tagja vagyok, mostanában nem érzem, hogy elég zeném lenne. Nem tudok rendet tartani magam körül, nem tudok tanulni, nem tudok örülni, nem tudok SEMMIT élvezni az életben, és ez nem tudom mennyire látszik meg. Remélem semennyire. Nehezemre esik minden nap jópofát vágni mindenhez. Nehezemre esik minden nap felkelni, minden napot végig élni, minden napban valami jót keresni. Nehéz, mert ez van, közben meg annyira könnyű lenne. Csak annyit vegyünk, hogy itt ülhetek, és van egy gépem, van egy szobám, amikor már látja a család, h ha nem lesz kuss, szétcsapok mindenki közt, akkor hirtelen kuss lesz. Hogy ha bármikor édesség hiányom lenne, van egy csomó csoki a szekrényemben, még mikulásról, mert nem bírtam megenni. Ha arra gondolok, ma egy szavamba került, és Csabi feltette a falamra a parafát, ami már több hónapja porosodik a szobámban. Ha az jut eszembe, ma nem kellett suliba mennem teljesen legálisan. Semmi egészségügyi problémám nincs, kaptam egy oltást. Ha kicsit szigorúbb anyám lenne, ott rohadtam volna 3. órától a suliban. De ehelyett, bementem az Örsre, feltöltöttem a telefonom, gondolkoztam egy picit, hogy bemenjek-e vagy sem, és végül hazajöttem. Itthon Csabival elkezdtük nézni a viasztesteket, de ma nem volt hozzá lelkierőm, hogy végignézzem hogyan hal meg egy halom fiatal. Helyette feljöttünk, gépeztünk egy kicsit, aztán nem is tudom. Csak rám tört, hogy alszom, lefeküdtem és aludtam fél 5-ig. :) Annyira jólesett. Olyan volt, mint a karácsony. Nyugodt, csöndes, semmi zaj, semmi kötelesség. :) Felkeltem, nem voltam éhes, de ettem egy keveset, mert valami meleget muszáj ennem minden nap. Aztán leültem a Tv elé, miközben a 3 öcsém a Tv és köztem játszottak. Alig hallottam, láttam valamit az egészből, de néztem, mert nem volt kedvem gépezni. Amikor visszajöttem már láttam, Maci írt, de már lelépett...nem baj, azért bepróbálkoztam, és igen! Maci még gépnél volt. :) Beszéltünk egy keveset, majd kiderült, hogy többen van. Ekkor tört rám a depi. Ezután már nem kellett semmi. Furcsa, mert Sanyi megérezte, hogy gáz van,de Maci nem. Nem is baj. Örülök neki. Sanyit megnyugtattam, h semmi baj, Macitól elköszöntem, és kitört belőlem a sírás. Néha kifejezetten jól jön. :) Aztán sírás közben ráébredtem, hogy nincs értelme bőgni a semmin. :) És most itt vagyok. Itt ülök és azon gondolkozom, mit kéne Nektek mondani, hogy mindenki szívesen olvassa a hülyeségemet. Ma in medias res kezdtem. :) Nagyon jó vagyok! Szerintetek meglesz a magyar érettségim? :P :) Tuti! ...vagy nem, de erre nem gondolok most. Majd pár hónap múlva kétségbeesek miatta. Addig is elgondolkozom, helyesen döntöttem-e. Folyamatosan gondolkozom, és nem tudom, mi az a hülyeség ami miatt így érzem magam. Kikészít az is, hogy száll a hajam. :) Ez viccesen hangzik, de azzal, hogy folyton száll, eléri azt, hogy mindig össze kell fognom így nem érzem a "haj-szabadságát" :P Na jó abbahagytam. :) Mindenkinek további szép napot, és ma, hogy végre írtam szívből remélem mindenki más is kedvet kap az írásra és végre nem csak az egy hónappal ezelőtti írásaitokat kell majd nézegetnem. :) Bea, Szilvi mindent bele! Maci...nem erőszak, csak NINCS MIT OLVASNOM! Olvassak könyvet? De abban nincs semmi izgi. A könyvek szereplőit nem ismerem, a könyvek szereplői nem a mindennapjaikat írják le E/1-ben a könyvekben nem érzem azt, hogy ez szívből jött. (megjegyzem zárójelben, van amikor másokon sem, de ezt nem tudjátok... :) ) Én igyekszem mindig mindent beleadni, és úgy veszem észre, néha elég jól sikerül, néha még túl személyes is amit leírok, de előttetek nem szégyenlem. Ezért a maiért meg bocsánatot kérek. Valahol muszáj kiadnom magamból az ilyeneket is. :)

"...S ha kérhetem, intsünk már a depinek sziát
Ma csak a stroboszkóptól kaphatsz epilepsziát..."

Tudja valaki, hogy mi az a stroboszkóp? :)

Nagyon szeretlek! :)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.