Bocsi mindenkitől. Rég nem írtam. Csak egyszerűen mire ideértem gépközelbe, már aludtam is kb.

Szép, hosszú, jó fárasztó napjaim voltak mostanában. Annyira fárasztóak, hogy már irodalmon, amikor épp törit tanultam a mai napon majd' elaludtam. :) Az utána következő fergeteges tesiórát a következő mondattal nyitottam:

"Anyátokat idegesítsétek má' !"

Azért az előző tesin is volt 1-2 érdekes megjegyzés... :) :) :P pl:

"...azt hiszek, tudom valamit?" /Bea/

Közvetlen utána, amikor bementünk az öltözőbe:

"Megölöm valakit!" /én/

Hát igen. Ez lehet, h így annyira nem is olyan vicces. De, ott, abban a helyzetben...percekig nevettünk rajta. :) És ezek után merje azt mondani Nekünk bárki, h nem vagyunk fáradtak... :) Töri tz alatt azon gondolkoztam, h mikor mehetek már aludni. Hogy most még jön 2 kémiám, és azalatt hogy nem fogok majd elaludni...  :) Aztán persze kémián ülve, nyitott szemmel aludtam. :) Érdekesen nézhettem ki. :P Azért ezeken kívül is történnek nevetséges dolgok ilyen-olyan órákon. :) Ennek sose lesz vége? :) de :( sajnos majd vége lesz. Majd, ha elballagtunk, majd ha már nem azon fogunk izzadni, h ugye nem csak én nem tanultam érettségire... (azért remélem ilyen nem lesz. :) ) Szóval Beáról, meg a felejthetetlen angolórákról szerintem mindnyájan hallottatok már. :) Igen? Már megint ki sült vmi. :) Tenárnő kérdezte, h ki, hogyan szokott relaxálni. Mindenki válaszolt rendesen. Mindenki kb alszik, vagy olvas, vagy zenét hallgat...stb. Én így:

"I light a candle and listen to music. ..."

/Gyertyát szoktam gyújtani és zenét hallgatok./ (legalábbis ilyesmi akart lenni. :P )

Na erre ki, mit értett? A mellettünk lévő padsorban 2 variáció született... :)

1.)  I write a camel...

/rajzolok egy tevét.../

2.)  I Light a camel...
/meggyútok egy tevét/ XD :)

Hát...asszem érdekes lenne... Elképzelitek, ahogy a szobámba előszöris behozok egy tevét, amit épp egy órája loptam az állatkertből (mivel máshol nem nagyon szoktak kóvályogni), aztán szépen ceremónikusan meggyújtom, miután leöntöttem egy kis benzinnel, hogy jobban égjen, és elkezdem énekelve körülugrálni. "Ég a teve ég..." Nem is tudom. Biztos nagyon pihentető, de inkább nem próbálom ki. De csak mert biztos rohadt büdös az égett teveszőr... :S :) :D De ha valaki mégis megpróbálkozna ilyesmivel, majd legyen olyan kedves és nekem számoljon már be róla. :)

1 szó mint 100... :P Mostanában azért jó napjaim is vannak. :) Mindannak ellenére, hogy minden órán azért könyörgök magamban, hogy legyen már vége a napnak, vannak olyan pillanataim, amik hónapokat adnak hozzá az életemhez. Annak ellenére, hogy aggódom Zsófi miatt, meg hogy Kenny majdnem minden napomat megkeseríti, ha nem is direkt. (Nem írok ide semmit. Aki tud róla, abban megbízom, akiben megbízom, tudja kinek szabad elmodani, és kinek nem. :) )

Ma találkoztam Tündével. :) Eredetileg "kondizni" mentünk volna, mivel Tünde nem szeretne egyedül eljárni a sulija konditermébe, hívott engem. :) Én viszont ma, mint már említettem, embertelenül fáradt voltam. Ígyhát megkértem, h inkább menjünk el fagyizni a mekibe. :) Nem kellett sokáig győzködnöm. :) Így igazából az az egy nehéz ebben az egész témában, hogy Tünde valamikor a legeslegjobb barátnőm volt, akiről el sem tudtam képzelni, h 30 éves korunkban nem így lesz akármi. Viszont ma is amikor megláttam így először le kellett küzdenem magamban egy "Ki ez a picsa?" kérdést. És csak ezek után tudtam odaenni hozzá. És egész idő alatt nem nagyon néztem úgy rá, h lássan, mi van rajta. Nemtudom. Amikor én először megláttam egy ilyen "gatyát" egy csajon az első gondolatom az volt, h..."Nem kéne neki szólni, h elfelejtett reggel szoknyát húzni a harisnyájára?" Nem is értem, miért jó ez. Fiúknak állítólag bejön. Nem vagyok fiú, nem tudhatom, de...könyörgöm. Nők vagyunk! Legyen már bennünk annyi, hogy nem pucéran rohangálunk az utcán! De nem is ezt szerettem volna mondani. A gáz az, amikor beszélgetünk. Minden király van téma, tisztára mint a régi szép időkben. Leszámítva azt az egy kis...bakit, hogy nem mondok el mindent ami velem történik mostanában. Olyan dolgokat, amiket az ember csak a legjobb barátnőjének mond el. Olyan dolgokat, amiket a fent említett valaha legeslegjobb barátnő ellenem, vagy épp a Zsófival való barátságom ellen tud fordítani. Nem olyanok, h Zsófival bajom van, mert nincs. (Ezt csak azért, mert normálisan gondolkozva elsőként erre gondolnék. ) Olyanokról, amiket így mesélnék, h Zsófi miatt aggódom, hogy mivan Vele és Ambrussal. Ambrust eleve meg sem említem Tünde előtt. Nem vagyok teljesen hülye! Nem fogok rosszat tenni a barátnőm kapcsolatának. És asszem most, ezzel a mondattal elárultam, h mi a szitu. Tünde éppenséggel nem rajong azért, h Zsófi Ambrussal jár. És asszem ez az, ami kihozza belőle azt amit. (oké. Ez furán érthetetlenül hangzik.) Szóval amikor így beszélgetünk, és tudom azt, hogy előfordult már Zsófival, h beszélgettek, és Tünde csak "infót közölt", vagy "csevegett", mikor Zsófi letette a telefont észrevette, h az egész egy hatalmas manipuláció volt. A jókedv a témák, és majdnem minden. A különbség a kettő között, h én tudom, érzem, hogy mikor próbál manipulálni. Tudom, h mikor ál a nevetés, tudom, h mikor próbál látszólag megdöbbentő, de igazából a másikat aláásó információt mondani. Tudom, mikor álcázza a meglepődését, és tudom milyen az, amikor szívből mesél, amikor szívből örül, amikor tényleg érdeklődik valami iránt, amikor tényleg jólesik Neki valami. Egyszóval ismerem. Nem tud becsapni. És minden egyes alkalommal, amikor megpróbálkozik vele, csalódom. Minden egyes alkalommal amikor tényleg sikerül meglepő informásciót mondani, és tudom, hogy azt várja, h meglepődöm, tudom, h azt figyeli mennyire, és milyen irányban, lepődök meg (pozitív vagy csalódok) igyekszem leplezni. Egy dolog van amitől félek ilyenkor. Az, hogy Ő is ismer. Az hogy egyszer régen amikor még nem volt kétszínű, amikor még nem próbálta meg magáravonni mindenkinek a figyelmét, amikor még tényleg jó ember volt, amikor még tényleg különleges volt, és nem csak egy csaj a sok közül. (kár, hogy Ő ezt fordítva érzi... :( ) Akkor én voltam az Ő legeslegjobb barátnője, akit teljesen ismert. Minden hülyeségemmel. Életem leggázabb pillanataival. Mindent tudott rólam. Most...mostmeg semmit. Most annyit tud, amennyit elmondok. Nem ismer, és én sem ismerem, hogy mi az ami igazán van Vele. Nem tudom a részleteket, nem tudok...semmit. Csak azt ami megmaradt. És ez akkor is, és most is fáj. Ez nem tudom elfog-e múlni, nem tudom, h szeretném-e, hogy elmúljon. De az biztos, hogy ez így...nem fog barátságként (még ha felszínesként) sem megmaradni. És ennek nem tudom, hogy örülnöm kéne-e. De nem megy. Ennyi.

Azért semmi szomorúság. Az élet szép... csak ezt nem hiszem el. De azért jól hangzik. :) Mindenkinek sok boldogságot életére, mindenkinek sok igazi barátságot életére, és mindenkinek kívánom, hogy ezek az igazi barátságok soha nem törjenek meg.

Nagyon szeretlek! Nagyon-nagyon... :)

És mára egy nagyjából idevágó dal:

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.