Egyik ismerősöm szerint egy kapcsolatban, ha azt mondja valaki, hogy szeretlek az nem jelenti azt, hogy szerelmes is vagy. Én ezzel nem értek 1-et. Akkor mit kéne mondani? Mert az tény, hogy, ha a címet elolvassa valaki, nem arra gondol, hogy mindenkibe szerelmes vagyok, mint Böjthe 5-ben. Viszont amikor Macinak mondom személyesen, vagy a bejegyzés alján...akkor tudjátok mire gondolok. Nem úgy szeretem, mint a legjobb barátomat. Amikor az ismerősömnek mondja valaki, akkor Ő úgy gondol arra a valakire, hogy úgy szereti, mint a tesóját vagy, mint egy barátot? Én személy szerint nem szoktam a barátaimnak mondani, hogy szeretlek, csak ritkán és akkor is van oka. Nem értem, miért kell egy olyan dologba is belekötni ami mindenki számára evidens. Ezt tanultuk filozófián, tudom, de ez még mindig nem ok. Normális ember nem tesz ilyet. Csak úgy nem kezd el valaki azon gondolkozni, hogy 1+1 egyenlő-e kettővel. Ahogy a szerelem és a szeretet viszonyán sem. De ha mégis, mert azért ez közelebb áll legtöbbünkhöz, szerintem nem erre a következtetésre jut. Már hallottam ezt a szöveget mástól is: Szeretlek, de nem vagyok beléd szerelmes. (Nem nekem mondták, de hallottam) Érdekes. Számomra ez sokkal inkább fura...nem. Inkább egy gyenge kifogásnak tűnik. Ez egy szar szöveg. Ne mondja senki...főleg ne akkor ha már jártok vagy 4 hónapja...

Fura dolog ez az ihlet. A legkülönbözőbb helyzetekben tör rá az emberre, és nehéz neki ellenállni. És ha nem írod le azonnal, egyből el is felejted. :) És az is érdekes, hogy egész héten azért sírok, hogy álmos vagyok, aludni szeretnék, miért nem kelhetek mindig délben, erre amikor a héten csak egyszer van hétvége, felébredek fél 8-kor, és nem tudok visszaaludni. Amikor mindennek ellenére mégis megpróbálom, beugrik egy ilyen, hogy írni kéne blogba, és persze muszáj felkelnem. :) Mikor mindent sikerül leírnom, amit gondolok, vmit véletlen megnyomok és eltűnik minden...Ennyit arról, hogy elfelejtem. :) Ilyenkor lemegyek a nappaliba, megpróbálom feldolgozni a traumát, miszerint fölöslegesen törtem magam az írással (Szeretek írni) és megnézek egy filmet. Mondjuk a Mi kell a nőnek?-et, ami az egyik kedvenc filmem a sok közül. Nincs igazán kedvencem, mert az nagyon lekorlátozna asszem. De nem tudok választani, és ez nem azt jelenti, hogy nem tudok dönteni, csak azt, hogy ha tudnék, az egyet jelentene a teljes egysíkúsággal...nálam. :) Másoknál lehet, h nem. Ezzel nem megsérteni akartam mindenkit. :)

Tegnap volt nálunk Maci. :) Elméletben ez volt a hivatalos bemutatás. Gyakorlatban kb ennyi volt: (nem szó szerint)

-Csókolom! Jó estét!

-Szia! Örülünk, hogy itt vagy. Kérsz sütit?

-Nem köszönöm. Egész eddig a plébánián sütit ettem. :)

(- és Te, János? [apukám, aki NEM László :P] )

Aztán feljöttünk és lestük az ajtót. :) 

Azért jó volt. :) Nekem tetszet a tegnap. Volt olyan, ami nagyon jó. :) Mert volt egy olyan érzésem, h aközül a maradék ember közül, akikben még maradéktalanul megbízom becsapott vki, de kiderült, h nem. :) És ennek most nagyon, nagyon örülök. :)

Szeretlek! ;)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.