Visszakerültem a már jól ismert tehetetlenül kedvetlen, és mindenkit (főleg magamat) utálok hangulatba. Már megijedtem. Azt hittem, lesz egy nap amikor nem kergetem magamat őrületbe a gondolataimmal. De ilyen nem létezik.

Tegnapi napomra aki kiváncsi, annak: Felkeltem, ettem, tanultam, ettem, tanultam, mise, ettem, tanultam. Izgi.

Ma: 5-kor keltem. 7-kor...7:20-kor (mert Kenny késett) találka a moszkván. A suliban összefutottunk T.Lacival, meg Orsival :) Úgy örültem nekik. :) Jaj és kivel találkoztam még? Ambrus...király. Nem tudom miért, de vhogy nem volt kedvem vele beszélgetni, úgyhogy elég ciki, de gyakorlatilag elmenekültem előle...1x, aztán puszi-puszi, egy kérdés, és szevasz. Nekem ez így egyszerűbb. Szerencsémre nem mára vagyok beosztva szóbelire. De szegény Kenny igen. kb most van bent... Szurkoljon neki mindenki! Én nagyon azt teszem. Na jó...szval elegem van már egy kicsit. Elegem az egész szar érettségiből...oké, hogy én vállaltam, de akkor is vége lehetne már. Nem tanultam kb semmit, mert tegnap is csak tanulgattam, ma meg idegbajt kapok, amikor az egyetlen üres szobába -ahova szeretek beköltözni tanulás közben- beül vki és elkezd gépezni. ÉN IS GÉPEZNI SZERETNÉK!! Ezért vagyok most is itt. Nem bírtam tovább nézni a fejét, jobbnak láttam ' a béke érdekében', ha kijövök. De már tudok...1 teljes tételt. :) A többit nem tudom, hogy tudom-e. Ahhoz át kéne néznem őket. Ahhoz meg oda kéne mennem abba a bizonyos csendes szobába... Ahhoz meg nincs kedvem. :) Mit is mondtam a kedvetlenségről? Már nagyon beszélni szeretnék a Beával!...Nagyon. Meg már ki szeretnék törni a hétköznapok egyhangú vonulatából. ...ezt de szépen megfogalmaztam. :)

A mostani lelkiállapotomról egy olyan kifelyezés jut eszembe, hogy élettelen természet. Aki volt már ilyenben, az tudja miről van szó, de ezt én utálom! Beszélgethetnékem, és némán ülhetnékem egy sarokban van egyszerre. Jó megígértem, hogy nem depizek többet, de nem megy. Nem vagyok képes nem olyan dolgokra gondolni, amik tönkreteszik a régi, boldog Zittát. Közben meg hallgatom a zenéimet, amik nem éppen a vidámságukról híresek. Ha nem hallgatok semmit, akkor vagy tanulok, vagy meghalok. Persze nem komolyan, mert az túl egyszerű lenne. Na mind1. Nem hergelem magamat itt mindenki előtt...mindenki? Hagyjuk.

Hogy legyen valami magyar is:

"Ha utálod magad, miért kedvelne a világ?"

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.