Úúgy szeretem a Zsófit. :) Most beszéltünk telefonon. Alapból rossz kedvem volt, és fáj a karom, de egyszerűen hihetetlen, hogy képes ugyanazt kimondani, amit én gondolok... És teljesen abszurd dolgokkal vidámmá teszi azt ami normál szemszögből eléggé elkeserítő.

Majd meg kell köszönnöm neki, hogy van. :) Csak el ne felejtsem...hajlamos vagyok rá, hogy mindent kiejtsek a fejemből.

A Beának meg üzenem, hogy már hiányzott... :) És jó,h újra itthon van. Remélem azért nem érzi magát olyan rosszul itt.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.