Vannak boldog könnyek, fájó mosolyok. Mindig lesznek szerelmek, míg a föld forog. Az élet szép, de élni tudni kell. Az élet egy harc és benne győzni kell!!

 Igen. :) Remélem mindenki érti. :) Rég volt ilyen hosszú napom. De nem volt rossz! :) Mindannak ellenére, hogy reggel 6:28-kor keltem, (este fél3-kor még nem aludtam). Reggel 8-ra mentem valahova, de csak fél 9-kor engedtek be az épületbe. Fél órán át majd' lefagyott az összes lábujjam, és miután bejutottunk a suliba, az után se olvadtak fel mind. :) DE! Ma ha nem kentem meg 60 zsíros kenyeret, akkor egyet sem, ha most nem vagyok olyan álmos, hogy mindjárt ülve, írás közben elalszom, akkor ébren maradok fél 1-ig. :) 

Mindig szerettem volna úgy írni, hogy az balra zárt legyen! :) Most gondoltam kipróbálom. :) NA? Milyen? :) Jó kedvem van. Macival ma hosszú idő után elmentünk inni 1 sört. :) és Maci szokásával ellentétben az az egy sör (majdnem) maradt 1 sör. :)

Épp ebben a percben öntöttem le magam forró viasszal. Szerintetek mért nem érzem? Nem tudom, lehet, hogy egész nap fázott a kezem, és most az sem tántorít el a melegtől, hogy forró? :) Lehet. :) Viszont most gyorsan gatyát cserélek, mert a végén még a vadonatúj gatyám is viaszos lesz, és nem olyan vicces a viaszt kiszedni az anyagból, mint az így hangzik. :) Vajon honna származik a 'vadonat' szó?

És ha már itt tarunk a 'patyolat' tisztáról tud valaki valamit? :) 

 Mikor leadják a rádióban a kedvenc számod.(örülsz) Mikor te kényelmesen ülsz a buszon, míg mások nyomorognak.(örülsz) Mikor télen az ablakból nézed a hóesést. (boldog vagy) Mikor esténként hullócsillagokra vadászol.(nyugodt vagy) Mikor sokáig aludhatsz.(végre nem vagy fáradt) Mikor a kedvenc gumicukrodat eheted.(hmmm) Mikor a szemébe merülsz.(leírhatatlan) Mikor megölel valaki.(leírhatatlan) Mikor megfogja a kezed.( . . .) Mikor mezítláb sétálsz Vele a fűben.(ilyen még nem volt.) Mikor tudod, hogy a tied lesz örökre. ♥ : ) (erre nem tudok mit írni. Mikor tudom, hogy velem marad örökre, akkor elkezdek gondolkozni, elindul egy hatalmas lavina, és nem tudom megállítani.)

Kitaláljátok, kik vannak nálunk? ...(fáradt mosoly) Kik lennének? Kik, ha nem a Pappék... Alapvetően semmi bajom nincs Velük. Amikor épp nincsenek nálunk, akkor semmi probléma nincs azzal a ténnyel, hogy Ők anyáék legjobb barátai. De amikor 'véletlen' hozzánk tévednek, felfalják a legjobb finomságokat, amik itthon vannak, zajongnak, és még fáradt is vagyok... Na akkor én a helyükben inkább rettegnék, mint röhögnék odalent. :) Remélem mindenki megijedt Tőlem. :P Jó, na. De akkor is.

Most amúgy jó kedvem van. Bár Beri épp ebben a percben hozta be azt a telefont amint világéletemben szerettem volna, úgy, hogy az az Ővé, és híresztelte el, hogy kapott hozzá egy tokot, ezáltal meg van védve előle... Mosolyogtam, meglestem, milyen szép tok, megdicsértem Neki és ...irigykedtem egy sort magamban. Még mindig jobban szeretnék olyat, amilyen Neki van, mint amilyen nekem. És bevallom, hogy rohadt önző vagyok, és irigylem Tőle, mert a kis rohadék nem azt választotta, amilyet ő eredetileg szeretett volna, hanem olyat, amilyet eredetileg ÉN szerettem volna. :S És ezen nehezemre esik túltenni magam. Pláne egy olyan hosszú, hosszú napon, mint amim ma volt. Szegény Maci még nálam is fáradtabb, de holnap megyek hozzá rendet rakni. :) Megkaptam az engedélyt. :) Nem hittem volna. Azt hittem, hogy nem hagyja majd, mert emlékszem, még 1000 éve, amikor még nem jártunk elmesélte (erősen bosszús állapotban) hogy Művésznő rendet rakott Nála és most nem talál semmit. ... :) 

HOLNAP ISMERŐS ARCOK! :) Háhhá! :) Tudjátok mióta várom? Nem hinném. :) November 5-e óta. :) És holnap eljön a nap, amikor végre beteljesedik (ez) az álmom, és elmehetek. :)

Szemem előtt lebeg a nap minden pillanata. A nap minden mozdulata. Félek, és örülök. :)

"Gyűlölök és szeretek. S hogy mért teszem? Én se tudom..."

Nem tudom miről jutott eszembe ez a mondat, de...jólesik tudni. És...érdekes emlékeket hoz fel bennem. Már egyszer kezdtem ezzel a blogom. :) Teljesen más jelentése volt akkor. Akkor tényleg azt hordozta magában, amit a suliban tanultunk róla. Ambivalens érzések. Kinek nem volt még ilyenje? :) (fáradt mosoly by: Zsófi) Bennem nap mint nap előtörnek ilyen gondolatok, amik érzéseket táplálnak, és keltenek életre. :)

Szóóóval. :) Mivel mindjárt bealszon egy ültő helyemben, arra gondoltam, talán el is mehetnék aludni.... És milyen remek ötlet is ez! :) Na szevasztok! :)

Nagyon Szeretlek! :)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.