Reggel kilépek a kapun pár perces késésben vagyok, ezért elkezdek rohanni a buszmegállóba, és amikor már majdnem odaértem...

Az Örsre azért odaértem időben a következő busszal is, de ezt akkor még nem tudtam. Különben sem volt sok értelme nagyon sietnem, de ezt sem tudtam még akkor. Ácsorogtam az Örsön ahogy szoktam, várok, várok, és még mindig várok, és még mindig nincs semmi. Jó, hát "egy picivel korábban érkeztem meg." Aztán megérkezett a Csömöri hév. Jönnek az ismerős arcok, akiket mindig látok, de Maci sehol. Látom, ott van Kornéli Balázs, de Maci sehol. Jó, hát "biztos busszal jön" vagy "biztos késik, szar reggele van, nem zargatom, h hol van már" Azért amikor már vártam egy negyed órát és Balázs odajött, h nem látott mozgolódást Maciéknál, amikor elment a házuk előtt, írtam egy sms-t. "ugye nem mentél még el?" (én kis naív...) :) Várok tovább, az sms-re nincs válasz. "Jólvan, akkor felhívom." :) Kicsöng. Felveszi Maci azzal a "most ébredtem, meg vagyok fázva, mindjárt meghalok" hangján... :) Ezzal a szöveggel: "Jaaaj! Ne haragúdj! Bocsi, elfelejtettem szólni, hogy nem megyek ma be." Annyira aranyos volt, hogy nem tudtam azt mondani, h rohadjon meg... :) Nem is voltam mérges. :) Csak leesett, hogy akkor ma se látom... :( Ez ma már a 2. nap! (kétségbeesett fej/ By: Zsófi) De akkor most térjünk rá a címre... :) Megyek a lenti aulában, és odaszól a Ria hozzám: "Jó a termetek!" . . .Néztem rá, mint aki teljesen hülye, és nem ért semmit. :) Maj' meglátom, miről beszél. Felmegyek, (pont nem értem oda csöngőre.) :) Benyitok a terembe és...sehol egy pad. :O Igen! Na jó nem. Egy pad azért volt. :) Vajda kihordatta az összes padot a teremből, mondván, hogy olyan kupi volt, addig nem adja vissza a padokat, amíg mind oda nem megyünk, és el nem kérjük, Ő majd eldönti, hogy visszaadja-e. Ez annyira gyerekes, hogy hihetetlen! Azt élvezi, hogy "szopat" minket? Most komolyan? Mire jó ez? Gyakorlatilag majdnem egész nap csak Lettiék (Letti, Juli) kérték vissza a padjukat. Ádiss és én még visszakértük a székünk, a többiek vhogy elhelyezkedtek. Marciék bevittek 2 padot a folyosóról, aki nem fért rá, az ült máshol. A földön a radiátoron, az ablak párkányban, a szekrényben...stb. Egész nap minden szünetben a mi termünkhöz jártak a bámészkodók. Már azon gondolkoztunk, hogy benézési díjat kéne szedni. :) Amikor Vajda bejött Törire, megpróbált rohadt komoly lenni. Nem tudom, engem max. felbosszantott, amikor épp nem röhögtem rajta. Annyira szánalmas. Olyan kis szerencsétlen. Magányos éveiben azzal szórakozik, hogy padokat hurcolgat az osztálya terméből? Vagy Most azt hiszi, hogy Drasztikusan megoldja a problémát? Szépen szólva senki le se szarta a fejét. Andrist és Oroszit kizárta a teremből mert negyed órát késtek. Ez is olyan fejjel, hogy "ezt vegyétek komolyan, ez nem vicc, most beszigorítunk" (ásítanom kell...-.-) Aztán következő törire bejöhettek. Andrissal összeveszett. Le "nyápic"-ozta. :P Andris olyan fejet vágott először, hogy "utálom ezt az embert" aztán: "ki ez a pöcs nekem?" aztán: " ha még egy szót szól beverem a képét" És így láttam, hogy számol magában. 1...2....3.....4......5.......6........7.........8..........9...........10 és nem ütötte meg. De én nem pofáztam volna tovább Vajda helyében. Talán azt remélte, akkor most végre kirúgathat valakit? Vagy nem tudom. De ha nem vette észre, vak, ha meg észrevette, bolond. Mind1. :) Kémián sikerült Lettinek bepunnyadnia, nekem meg bepörögnöm. :) Én csak nyomtam a feladatokat, Letti meg másolta, persze figyelt, hogy mit, hogyan kell, és értette is, csak fáradt volt egyedül neki ülni az egész lapnak. Én meg úgy éreztem, most együltő helyben meg tudnám csinálni az összes feladatot. :) Jaaaaj...De a nap egyik nagyon fontos eseményét majdnem kihagytam! :) :( Ahogy mentük le tesire Julival, Lettivel, jött velünk szembe egy csaj, akit ismert Juli. Erre így szól a csaj: "Nem tudtok Valakit, akinek kellhet egy Quimby koncert jegy??" Egyből felcsillant a szemem, és rávágtam, hogy DE, nekem! :) Elhamarkodott ötlet volt, de ennek ellenére nem volt rossz, csak túl...elhamarkodott (amint már mondtam) Szóval, azt terveztem, hogy  megveszem T. Lacinak a jegyet a koncertre, de ezt már így régebben, csak közben elfogytak a jegyek. És most...most itt volt az alkalom, és én egyből rámondtam, hogy igen. Aztán hívtam csak T. Lacit, hogy ráér-e egyáltalán, vagy van-e olyan jól, hogy el tud menni...és sajnos nincs. Ma, holnap pihennie kell... :S De nagyon hálás volt...a semmiért. Mert ha belegondolunk, és csak felvetettem egy karácsonyi ajándék ötletet. Sajnos nem jött be, de nagyon jó lett volna. A csajnak írtam facebook-on, hogy sajnos nem jó, de azért még gondolkozom rajta, hogy lehetne ezt megoldani... És tudjátok, mit nem mondtam még ma? :) Ebédnél lementem Lettivel. :) És amíg Ő sorban állt, én foglaltam az asztalt. Közben odajött egy srác, hogy fogalt-e...mondom, ez az egy hely igen. És odaült. Aztán láttam meg a haverját... :P :) a "lefosott kilóméter-kő" :) :) Így megláttam, és muszáj voltam elfordulni, mert különben a képébe nevetek... :) Onnantól kezdve elég...érdekesen nézett rám a srác... :P :) Szépen végigmért. Nem nagyon tudtam eldönteni, hogy ez most nekem szól, vagy Macinak. :) De nekem tetszett. Annyira "cuki" színe van az alsógatyájának... -.- és az a rózsaszín szívecske a fehér pulcsija közepén... Hagyjuk. :) :) (Vannak dolgok, amiket inkább nevetek, de ezen sírni kéne...) Mindent összevetve ez egy érdekes nap volt. :) Tele komolytalansággal, gyomorgörccsel, és minden olyasmivel, ami nem sűrűn található meg az én naptáramban. :) Ez némiképp hangulatot, és jókedvet adott ehhez a naphoz. :)

Nagyon szeretlek!

És most egy olyan szám, amit még ha jól tippelek egyikőtök sem ismer. ;)

Quimby: Kicsi ország: A bolond meg a gyermek

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.