Rengeteg ember utazik hazafelé este 7 és fél 8 közt metróval. De olyan sok... Ma konkrétan amikor épp hazafelé tartottam én is, mint minden hülye ilyenkor, és azt vettem észre, h csak áll  metró az ajtókon meg kiiváncsi fejek lógnak kifelé. :) Vmi zavar volt az ajtókkal, ezért egy pár percre leállt a forgalom. Ez alatt természetesen többen szálltak fel az álló metróra, mint amennyi tervbe volt véve, de még el lehetett férni. Aztán megjavultak az ajtók. A következő megállóban annyian fellszálltak, h azt hittem már több ember ide fel nem férhet, de mégis. A Blahánál le kellett vegyem a táskám, h mindenki felférjen...pedig aki ismer, tudja, az én táskám nem igazán a nagy helyfoglalásáról híres. Végülis a Keletinél leszálltam és vártam egy másikat. Azon se tudtam leülni de levegőt rendesen lehetett kapni. Amíg vártam, elkezdtem játszani a telefonomon, megérkezett a metró, gyorsan felpattantam, kezemben a telefonnal, és felszálltam. A metró elindult, egyik kezemben a táska a másikat már mondtam. Hát...nem mondom, h elestem, mert azt épp nem, de érdekes hang kíséretében majdnem akkorát zakóztam, hogy azt öröm nézni. :) Aztán persze szépen kinevettem magam, és kerestem egy biztonságosabb helyet. :)

Örsön, nem tudom milyen csoda folytán, de teljesen üresen volt hagyva 2 ülés, és csak rám várt, miközben több ember is állva maradt. Nem értettem, de örültem neki. :) Hazaérve találtam kaját, meg csokit, meg kaptam Balázstól nagyon jó számokat, és úgy feldobódtam... Na ezt most részletesebben:

Reggel egy percig tök jó kedvem lett, és utána hirtelen figyelmeztettem magam, h nehogy beleéljem magam, mert az ilyen tipusú jókedveknek mindig rossz a vége. (ezt most így nem magyaráznám el, ha nem gond) ezért kicsit (nem túlzottan de épphogy) visszafogtam magam, és nem volt annyira jókedvem. Aztán nap közben teljesen észrevétlenül mindentől elment a kedvem. Nekem nem tűnt fel, h ennek jó vége is lehet. Csak azt éreztem amit szoktam minden depisebb pillanatomban, hogy nincs semmihez kedvem, inkább csak simán kerüljek haza ott nem érhet semmi baj, ha nincs itthon senki, meg, h nincs kedvem semmihez max aludni, de azt is csak akkor ha Maci is ott van. És még ha nevettem is nem éreztem igazinak, minden pillanatban sírás kerülgetett. Matekon, amikor befejeztem a dogámat, és leesett, hogy még van kémia közel állztam a teljes idegösszeomláshoz. Aztán szépen leültem, ahogy tudtam megöleltem Macit, és örültem, hogy ott van, de még mindig rossz kedvem volt. Beraktam egy jókis FankaDelit, és majdnem bőgtem. Nem tudtam végighallgatni, mert sírás volt így is a vége a dolognak. Persze ez a csendben, mintha csak az ásitozás miatt lenne az egész, vagy ha nem lehet leplezni, max Maci vállára hajtom a fejem, és ott nem látja senki, h mit csinálnak a szemeim. Am meg egész nap hisztis hangulatban voltam. Mindenen amin csak lehetett, meg azon is amin nem, kiakadtam, és elkezdtem hisztizni. Persze az ilyenekre Maci is vevő...olyan szempontból, h Ő is elkezd hisztizni. Suli után, miután megszűnt a "nyomás" akkor sem múlt el. Jobb lett amikor már a metróra vártunk Macival, de akkor is szarul voltam (lelkileg) és amikor kémiának vége lett még mindig nem volt vége. Hazafele jövet már nem tudtam másra gondolni, csak arra, h mikor írok már blogba, h miket, hogyan fogok írni, h kit fogok felhívni, h tanulok-e holnapra, h amint hazaérek első dolgom az lesz, h lefekszem aludni, de...mégsem, mert Macival még szerettem volna beszélni, meg blogozni is...
És most-meg kaptam egy pár olyan számot amikről tudom, h jók, és h Beának is tudok majd adni belőlük és örülni fog neki ez így feldobott. :) És már nyoma sincs depinek, rosszkedvnek, egyedül az egyedüllét maradt a zene meg én. És persze a puha ágy és a tudat, h nem fekhetem bele, mert holnap filozófia doga, és még Törit is kéne egy keveset tanulnom.

Amúgy meg befizettem a bécsi kirándulást. :) Letti! Irány Bécs! :) És mindenkit sajnálok, aki kihagy egy ilyen "páratlan lehetőséget". Egy igazolt hiányzás, mint ahogy azt Szilvi is mondta, mindent megér. Még 6000 forintot is amit be kellett fizetni. Ez azért ért nekem meg ennyit, mert még nem voltam sulival. És Lettivel meg pláne nem. Már várom, és ez egy jó alkalom arra, h mindenkit kibeszéljünk az osztályból. :P Ráadásul pont Loretta napján lesz! Ennél jobb alkalmat keresve se találhattak volna. (Nem tudom, h miért jó ez, de biztos különös jelenéssel bír... :P )

Gondolkoztatok már azon, hogy a túlzott tisztelet hova vezethet? Most tegyétek meg! Ha nem, akkor nem, nem muszáj, csak nekem mostanában beugrott, és gondoltam mesélek nektek erről. Ill. Nem mesélek, csak feldobom, mint gondolkozási lehetőséget. :) Néha olyat is kell, ha már magatoktól nem szokásotok. :P :)

"Van egy pont, ahol a kislányból nő lesz. Egy pont, ahol legyőzöd a félelmet. Egy pont, ahol kiborulsz..." És hamár a kiborulásról van szó... Ma, életemben először kiakadtam egy olyan dolog miatt, ami már másoknak szemetszúrt, olykor olykor  zavart egyeseket, de nekem ha fel is tűnt, hidegen hagyott. Óbégasson, ha Neki ez jó. De amikor szar napom van, akkor ne vinnyogjon! Pláne ne az én fülembe, amikor épp memorizálni próbálom a Rajz kiselőadásom témáját. :) Mind1. Így egy-egy mondatból kiderült számomra, h nem vagyok egyedül, és hogy mindennek ellenére szeretjük a kedvenc vonyítós osztálytársunkat, csak néha nehéz elviselni egyes dolgait. Néha nem veszi észre magát, és néha ezért rá kell szólni. :) Hát igen....pasiból van Ő is. :P

Amúgy meg írtunk ma egy fergeteges hittan Tz-t. :) Meg egy fenomenális Matek Tz-t, de ezt már említettem. A matek elméletben annyi lett volna, h 25 perc az első rész, és 20 a második. Ennek ellenére 40 perc volt az első rész, és ki tudja mennyi a 2. 35 körül... :) Jó lesz ez majd érettséginél. Nem baj. Bízom a tudásomban! :) Meg a talpraesettségemben. A Leleményességemről nem is beszéleve. Szerénység meg egy olyan tulajdonság, amivel magam, de teljesen birtoklom is. :P :) Najó sok lesz az egómból. :)

Szeretlek, nagyon! :)

És most egy vidámabb zene? Dúrva hangja van a csajnak, de ez a száma tetszik. :)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.