Kiscsavar
2010.10.19. 20:59
A hajómanó meséje
Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy hajómanó. Egy óriási óceánjáró hajón élt, amely árut szállított egyik kikötőből a másikba. Óriási volt az óriási hajón minden: óriási a kémény, óriási a kormánylapát, óriási a zászló, óriási a fedélzet, óriási a vasmacska, óriási a hajtókar, óriásiak a láncok, óriásiak a huzalok.
Bámult is minden hajó, mikor befutottak a kikötőbe! Laposan nézett a bálnavadász hajó, féltékenyen lesett a sétahajó, elismerőn ámult a vitorláshajó, ijedten pislogott az utasszállító hajó, kacéran kacsingatott a kisasszonyhajó, komolyan figyelt a tengerfelettjáró, rövidlátón hunyorgott a tengeralattjáró.
– Óriási! Az én hajóm a legóriásibb! – ujjongott a hajómanó. – Ezer hordó gépolaj!
Peckesen kiállt a hajóhídra, s onnan nézte, hogy a rakodómunkások ezer hordó gépolajat gurítanak le az óriási hajóról. A hordók helyébe kétezer láda banánt rakodtak, aztán felszedték a horgonyt, és továbbhajóztak új vizek felé.
Büszkén lobogott a hajózászló, biztosan kormányzott a kormánylapát, diadalmasan füstölt a hajókémény:
– Így füstölnek lám a nagyok! Én egy fontos, nagyon fontos kémény vagyok! – és pöffentett egy óriási füstpamacsot.
– Semmit félbe én nem hagyok! Én egy fontos, nagyon fontos lapát vagyok! – és északnak fordította az óriáshajót.
– Selymem feszül, fénylik, ragyog! Én egy fontos, nagyon fontos zászló vagyok! – és óriásit csattant a szélben.
– Óriási! – lelkendezett a hajómanó. – Ezen a hajón mindenki tudja a dolgát!
Ebben a pillanatban halk sóhajtás hallatszott. Mintha valaki finoman ásított volna egyet.
– Ki ásítozik itt?
– Bocsánat... Én vagyok, a csöppnyi csavar.
– Csöppnyi csavar?! Itt, ahol mindenki óriási?!
– Én csöppnyi vagyok. És fölösleges...
– Jegyezd meg, hogy ezen a hajón senki sem fölösleges! Itt mindenki hasznos! Mindenki fontos! Mindenki dolgozik!..... Hol vagy hát?!!
– Az orrod előtt. A hajtókar könyökében.
– Ó...! Valóban csöppnyi vagy, de akkor se fölösleges! Ha idecsavartak, akkor óriási szükség van rád!
– Ha-hahhhh....
– Ne ásítozz!
– De ásítozom! Mert unatkozom! Itt senki sem törődik velem!
– És én?! Én senki vagyok?! Siránkozás helyett inkább végezd a dolgodat!
– Akkor mondd meg, hogy mi a dolgom!
– Azt nem tudom! De az biztos, hogy óriási!
– Óriási dolguk a többieknek van!... A kémény füstöl! A kormánylapát kormányoz! A zászló lobog! A gépek zakatolnak! A láncok csörögnek! A huzalok feszülnek ... De én?! Én nem csinálok semmit! Csak kuporgok itt! Elegem van az óriási dolgokból!
– Nyugalom, csöppnyi csavar, óriási nyugalom! Holnap újból meglátogatlak!
Másnap szörnyű vihar tört ki a tengeren. Rázkódott az óriási hajó. Rázkódott a kémény. Rázkódott a kormánylapát. Rázkódott a zászló.
– Fontos feszül, nagyok, ragyog, fontos félbe, fontos félbe, zászló vagyok!...
– Semmit hagyok, füstbe ragyog, fontos fénylik, fontos fénylik, lapát vagyok!...
– Selyemzászló nagyon ragyog, fontos feszül, fontos feszül, kémény vagyok!…
Egyszer csak: nyekk! – megállt a hajó. A vihar is elült. Csend lett.
– Mi történt?! – rohant elő a hajómanó. – Kétezer láda zöld banán, mi a baj? Miért nem füstöl a kémény? Miért nem kormányoz a kormánylapát? Miért nem lobog a zászló? Miért nem zakatolnak a gépek? Miért nem csörögnek a láncok? Miért nem feszülnek a huzalok? Minden a helyén, mindenki munkára kész, miért nem megyünk mégsem? Miért áll a hajó?
…És akkor megpillantotta a hajtókar könyökén a lyukat: a csöppnyi csavar kirázódott a helyéről, s most ott hevert a hajópallón.
– Csöppnyi csavar! Csak nem alszol?!
– Nem, csak teljesen kicsavarodtam.
– Miattad nem megy a hajó!
– Miattam?! Te ugratsz engem...
– Most nagyon figyelj! – azzal a hajómanó fölcsippentette, és helyrecsavarta a csöppnyi csavart.
Nyomban működni kezdett a hajtókar, megfeszültek a huzalok, csörögtek a láncok, munkába lendültek a gépek, lobogott a zászló, kormányzott a kormánylapát, és füstölt a kémény, mintha abba se hagyta volna!
– Óriási! Miattam megy a hajó!
A csöppnyi csavar azóta is ott szolgál a hajtókar könyökében. Továbbra sem törődik vele más, csak a hajómanó. A csöppnyi csavar mégis olyan erősen kapaszkodik, mintha óriási lenne!
– Nem fáradok, nem nyughatok! Én egy fontos, nagyon fontos csavar vagyok!
A hajómanó pedig peckesen jár-kel az óriási hajón:
– Hiába, ahol én vagyok a hajómanó, ott mindenki tudja a dolgát!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.