Hogy lehet egy nap ilyen hosszú, amikor nincs is suli? mind1. Nem várom a jövőhetet vmi miatt. :)

Ma nem volt olyan hű de jó a mise...de vicces volt, ha úgy vesszük, mert ennyit hibázni 1 misén... :) Túl sokat terelődött a figyelmem másra.

Felmerült bennem, h felhvjam Tündét...erről most nem irok sokat,mert még mindig szar a billentyűzetem, pedig lenne mit. sértett vagyok, és makacs. Nincs kedvem bájcsevegni. Nincs kedvem meghallgatni, a magyarázatát. Közben...azért...hagyjuk. Mégis Ő volt 7 éven keresztül a legjobb barátnőm. Nekem azért fáj, hogy elveszett ez a barátság...nagyon. még mindig sírok, ha eszembe jut... (pl most) de segáz. Végülis én voltam a naív csak nem értem, hogy lehet, hogy valaki ennyi idő alatt teljesen megváltozik, és elviselhetetlenné válik. És nem szeretném, hogy minden a régi legyen, mert, az az egész egy hazugság, mégis, hiányzik a barátsága. És nem szeretném azt se, ha az lenne, akit az utóbbi idően megismertem benne... Rengeteg dologról jut az eszembe...és ezeket mind próbálom elfelejteni. Nincs kedvem morison's-ba menni, mert mindig Vele mentem, részben ezért nem mentem Beáékkal sem. (bocsi) nincs kedvem dobozos fagyit enni, mert Vele találtuk ki, h ez mekkora jó. Nincs kedvem a körmöm festeni, mert együtt kezdtük el. nincs kedvem szoknyát hordani, gyöngyöt fűzni, karkötőt hordani (de azt nem bírnám elviselni). Fura, szar érzés ez. Kb mintha kiszakítottak volna egy darabot az életemből. Egy fontos darabot, amiről azt hittem, mindig is részem lesz. Amiről azt hittem, 30 éves koromban velem fog ülni a játszótereken, amiről azt hittem sose hagy el.
És most mégis vége, és ez nagyon, nagyon szar. Nem bírom felhívni. Nem merem felhívni még a számukat sem, pedig Fáccsal tudnék erről dumálni, mert félek, hogy Ő veszi fel...

Ez egy pótolhatatlan dolog az életemben, de megvan az igyekezet bennem, hogy pótoljam, csak tudom, h lehetetlen. Próbáltam a Kennyvel jobban lenni. Zsófi...Nagyon szeretem. És nagyon közel áll ahhoz, hogy olyan jó barátnőm legyen, mint Tünde, sőt...jobb. :)

De Zsófi, Bea, Kenny barátsága nem a Tündéé, és ez nem azt jelenti, hogy nem olyan jók, de egyikőjük sem tud rólam annyit, mint Tünde, egyikőjükkel sem vagyok 7-8 éve jóban... Nagyon szeretem őket, és nagyon jó barátnőim, ezzel nem szerettem volna a Tünde alá helyezni őket. Nincsenek ott. Ők nem vágtak át, nem hagytak cserben, nem néznek le, nem játszották nekem az ártatlant, míg olyan, dolgokat nem mondanak el, amiket kb 2 hete leszóltak... Nem kétszínűek, nem undorodom Tőlük. És nem tudom egyikőjükről sem elképzelni, hogy szándékosan átvágjanak. De  mégis más…

Tündével mindig úgy éreztem, mintha alárendeltség lenne kettőnk közt. Amikor erről szóltam Neki, már késő volt. Akkor már bennem volt a sértettség. Akkori válaszát már csak magyarázkodásnak vélem. Nem bánom, hogy elmondtam egy titkát. Nem, mert megérdemli. És tudom, h nem illik hozzám ez a hozzáállás, de…de nem érzem úgy, hogy érzi a veszteséget. Pótolt. Egyszerűen vagy nem számítottam Neki annyit, vagy csak ugyanúgy érez, mint én, de nem hív, nem reagál. Megszakítottuk a kapcsolatot, és egy jelképes „nem szólok hozzád”-ot is eljátszottunk, amikor a fiúkkal küldtük el agymáshoz a maradék másiknál maradt holmikat…

Így érzek.

Még mindi nem szeretek elveszteni egy barátot. :(

Szeretlek!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.