A Vasárnapok mindig viccesen telnek. Sehogy. Ez az a nap, ami mindig le van foglalva a semmittevésre. Ha mégis csinálunk valamit, az olyan, mintha semmi lenne. Ma is festés van, nagyüzemben. Vagy hogy... :) Anya a nappalit festi a Beri meg a Balázs a Beri szobáját. Apa a villanyt szereli a régen gerázsként üzemelő most semmi szobában. A fiúk a kertet ássák, nekem meg nem maradt semmilyen feladat. Egy kicsit matekoztam a Botival, de azt mondta, inkább visszamegy az anyához. Azért ültem le Vele, mert anya már nem viselte jól, ha a 17-7-et 0-nak titulálja... De mind1. Nekem tanulnom kéne amúgy is. :) Dúrvákat, furákat, és érdekeseket álmodtam. Ezekből egy részlet maradt meg, de az csak rám tartozik. Senki másra. :) Ha véletlen felébredtem valamikor éjszaka-reggel, akkor inkább visszaaludtam, mert fájt a fejem. Kelés után 1-2 órával be is vettem a fejfájás csillapítót, de nem igazán használt. A tegnap kapott vitaminok, amik ugyanerre a problémára vannak, bebarnultak (eredetileg sárgák voltak), de elméletben semmi bajuk. :) Nekem sincs...az orvosok szerint. :) De ezen én már 10 éves korom óta nem csodálkozom. Teljesen természetes, amikor vkinek fáj vmilye. A Térdem is le kéne vágni. :) De! A Zsófival ma megint fogunk törizni, telefonon. :) Annyira jó! :) Tavaly is folyton ezt "játszottuk". :) Tanulunk és beszélgetünk egyszerre. Ráadásul van is értelme a dolognak. :) Mostanában megint beleestem abba a hibába, h túl sokat gondolkozom, és az nem is számít, h min. Mindig gondolok valamire, és ez a természetes. Mikor nem? amikor soha. :) Mind1. Most ne várjon tőlem semmilyen értelmes kijelentést, azon kívül, h Szeretlek Maci! :)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.