Még1x bocsi a előzőleg horribilis indokolatlan hosszúságú bejegyzésemért. Nem tudtam rövidebben megoldani. Azért remélem nincs harag...vagy ilyesmi. :)

Szval. Tegnap voltunk Barszelónában (tudom, h nem így kell írni, de nincs sok kedvem gondolkozni. ;) ) Megnéztünk elsőként egy FCB-s boltot. Aztán irány a Sagrada Familia. Nagyon szép. Már voltam 5 évvel ezelőtt is bent, de akkor még csak 12 éves voltam. Akkor még annyira sem volt készen, mint most, és nem tudtam értékelni. Egyáltalán nem. Aztán a stadion következett, ahova akk se mentem volna be, ha nem kerül 5-6 ezr forintba a belépő. Nem azért mert utálom a focit, vagy a barca csapatát, hanem azért, mert én már láttam egy stadiont, és nem szerettem volna, ha olyanért fizetnek anyáék, amilyet kevesebb, mint 1 hónapja láttam már. Onnan úgy volt, hogy egyből megyünk, aminek én már szívből örültem, mert meg akartam épp halni annyira fájt a fejem. De nem mentünk. Csak tovább, egy másik templomba. Amit már 5 évvel ezelőtt is megpróbáltunk megnézni, de akk nem voltunk felszerelve kendőkkel a vállunkra. Most viszont igen. Eddigre már annyira fájt a fejem, hogy nem nagyon tudtam értékelni a templom szépségeit. Amit am sztem csak akk tud vki értékelni, ha ott ül minden vasárnap, mert akk szépen végig tudja nézni, anélkül, h ott lenne az az aprócska zavaró tény, h minnél hamarabb haza akar menni. Amikor sikerült naagy nehezen kijutni, apa megkérdezte, h most hova menjünk, én meg rávágtam, h haza. Megkérdezte, h most miért akarok rohanni, mire én kibuktam. "Azért, mert rohadtul  fáj a fejem és nem akar elmúlni, pedig már bevettem egy algopirint min. két órája." - Nem mellesleg a Boti is lázas volt. - Erre apa közölte, h nem kéne egész nap a tűző napon feküdni. Errre már nem tudtam válaszolni, mert vagy sírtam volna vagy üvöltök. Egyik sem vmi nyerő egy tér közepén, ami tele van emberekkel. :) De még ekkor sem indultunk haza. Mivel a fiúk rohadt éhesek voltak ettünk. Amiben apa nagyon jófej volt, mert kiadtunk...sok pénzt erre az evésre. és még csak nem is hisztizett miatta. :) Szval ezek után még mindig nem haza indultunk, hanem egy nagyon nagy és szép kertbe. A Boti még mindig lázas, én meg még mindig agyhalott volatm, de nem számít. Am tényleg nagyon szép volt. Bár ezt se nagyon tudtam megnézni, mert azzal voltam elfoglalva, h ne bőgjem végig az utat. :S De oda is feltétlen el kell majd látogatni 50 év múlva, amikor am is megyünk. :) Mielőtt megint elszaladna velem a ló elkezdem a mai napot. 

Én nyertem a fogadást! Már, ha vki nem hitt volna nekem abban, h ma megyünk arra a helyre, ahova még mindenképen el szerettem volna menni, amíg itt vagyunk. Mivel a Botika még mindig lázas volt anya itthon maradt vele, én még reggel felajánlottam, h maradok én, ha nem oda mennek, de mint mondtam ez nem nagyon zavarta őket. Am holnap én maradok itthon vele. Úgyhogy nem lesz vmi izgi a napom. :) :) De legalább tudok egy picit pihenni.

Ma találkoztam az első Spanyol szúnyoggal 3 helyen is. :) Ma egy nagyon, nagyon szép helyen voltunk. Olyan szép volt. Egy öböl. Benne a víz olyan átlátszó, h 10 méter mélyre is le lehetet látni, sziklák mindenhol, fenyők körülöttünk. A víz alja tele van kavicsokkal, halakkal, sün vázakkal. Apa fel is hozott nekem 3 pici-sün-vázat. :) Már van nyakláncom. :) Szval ma nagyon jó volt. Tény, hogy nem nagyon mentem vízbe, de azért voltam bent.

Tegnap álmodtam, de most nem írom, le mert már megint írtam egy kisebb regényt. Majd holnap. :)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.