Bocsi. Ez ma nagyon hosszúra sikerült...de volt már hosszabb is. :) Igyekeztem színesre csinálni, de csak ez fér bele a kölcségvetésbe...

Tegnap este, amikor már épp befejeztem a blogom írását anya berombolt a szobába, elkérte az egeret, meg a billentyűzetet, és közölte, h azonnal kapcsoljam ki a gépet. (még mielőtt elvette volna a bill-et) Aztán kiment a szobából. Én kikapcsoltam a gépet, és átvittem a bill-et. Aztán lementem a konyhába vízért, mert abban reménykedtem, h lesz lent egy üveg ásványvíz. Amikor leesett, h nincs, akk töltöttem magamnak egy üvegbe vizet. Ekkor (kb fél 12 volt) anya megjelent a konyhában és elkezdett velem kiabálni, h miért nem hagyom őt aludni. És egészen fél 1-ig kiabált szakadatlanul. Közben bevett egy algopirint, mert ő olyan fáradt, hogy már fáj a feje... Nem értem a logikáját, de nem baj. Persze nem csak azért kiabált, mert nem tudott aludni MIATTAM. Felhánytorgatta az összes problémáját velem kapcsolatban amit az elmúlt fél évben csnáltam. Elmondtam neki Macit. (Erről nem is akarok többet beszélni. Azóta, ha eszembe jut, majdnem sírok.) Elég legyen annyi, hogy nem szeretek vele beszélgetni,(már' anyával) és már értem, h miért nem is akartam neki soha elmondani semmi személyeset. Közölte velem, (nem ezzel kapcsolatban) hogy ha harc hát legyen harc. Nem vagyok benne biztos, hogy ezekkel a szavakkal, de vmi hasonló lehetett... Én csak hallgattam. Ahogy ezt szoktam mindig. Amikor kérdez ránézek, és nem szólok semmit, amikor nem kérdez nem nézek rá, de ugyanúgy nem szólok, ha vmi olyat mond, ami nagyon nagy lódítás, akkor rávágom, h nem, de ennél többet nem, mert tudom, h tudnék neki olyanokat mondani ami nagyon megbántaná. Úgy érezné el van cseszve az élete. Pedig mindig ott van a nyelvem hegyén. Annyira nehéz nem kimondani, hogy össze-vissza beszél, akkorákat lódít, haluzik, hogy már az eredeti sztorit nem ismerem fel belőle, és a legdúrvább az egészben, hogy ő ezekre így emlékszik... Na mind1. Sikerült felbosszantanom magamat újra. :)

És most jön a családi nyaralás. :) Annyira szép lesz, hogy együtt a család...Apa, ANYA...én...és mindenki más. Alig várom... Remélem mindenki felismeri az iróniát. Utálom az egészet. És most még csak úgy se tudom felfogni, hogy könnyebb nevetni rajta, mint sírni, mert most nem tudok nevetni. Sírni se nagyon már, de azért eléggé összezuhanok, ha eszembe jut... :( Ja és nem ülhetek msn-hez ma... :( :( :( Oké. Abbahagytam. Ennyi volt. Nem hisztizek tovább.

Ma persze a háború részeként negyed 8-kor keltem, és egyből pakolni kellett. Naggyon kemény... :) Aztán ehettem is. Ill nem kértem rá engedélyt, de rondán nézett rám miatta. Aztán meg 4 órán keresztüs ablakot mostam, de csak kettőt sikerült ez alatt az idő alatt megmosni, mert olyan rohadt koszosak voltak. (Most lettek berakva, és azóta nem tisztította meg senki a beton db-któl me ilyenektől) Utána elkezdtem bepakolni 2 hétre...ÉS belefértem egy sporttáskába. :) Nagyon laza vagyok. :) Lehet, nem lesz elég, vagy, h kimaradt vmi, de sztem nem.

Senki nem ír semmit. Nem mondom, hogy nem tudok senkiről semmit, mert mindenkiről tudok mindent, de nincs mit olvasni...

:):):) Beszéltem ma Tündével. :) Egy órán keresztül. :) Megbeszéltünk mindent, és még mást is. :)

 Ma ablakmosás közben hallgattam ezt a két számot is. Most egy kicsit mind a kettőt igaznak érzem magamra.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.