Holnap 18 leszek végre. Régóta várom már ezt a napot, de tartok tőle nem sok minden fog ettől megváltozni. Néha majd legálisan is piálhatok, meg nem kell majd sunnyogni ha egy buliba megyek. Ennyi javam válik belőle, de semmi más, csak több felelősséggel jár.

Na, de ne erről beszéljek már... :) Ma volt a sulis lelki nap. Zseniálisan unalmas volt, ahogy azt el is lehet várni egy ilyen naptól. Nem volt sok újdonság. Aki ott volt adventkor az tudja, h kb. milyen is ez. Egy óra duma, egy 10 perc szünet, fél óra duma, negyedóra fagyoskodás a templom előtt és egy mise. Nem mondom, hogy ettől feltöltődött a lelkem. Sokkal jobban feltöltődik egy nap szünettől, az már biztos, de ezt kevesen értik meg. :) Reggel 8:45-kor találkoztunk az osztállyal. Na, az osztály a moszkván úgy nézett ki, hogy 10 ember a Vajdával együtt. állj! Nem is így kezdődött a napom. Reggel...igen, reggel, amikor keltem, tök jó kedvem volt, mert olyan szarul aludtam, hogy azt nehéz szavakba önteni, és jó érzés volt végre nem azzal küszködni, hogy aludjak már. Végre elérkezett a szülinapom elő-napja meg ilyenek. Dudorásztam, viccelődtem, mosolyogtam, mint minden életerővel teli fiatal, aki örül az életének. (nem úgy, ahogy szoktam... ) Megbeszéltük anyáékkal, hogy milyen tortám legyen, megdumáltuk, hogy vegyek magamnak ajándékot meg minden. Szóval vidám voltam. :) Aztán Beri elindult suliba és elöl felejtette a kakós dobozt… Ezt meglátta Boti, aki számonkérte a bátyjain, hogy kakaót ittak-e, mire azok felháborodva vitázni kezdtek vele. Erre bejött apa „rendet tenni köztük” természetesen úgy, hogy kiabál. Apa is meglátta a kakaós dobozt, mire kitört belőle, hogy milyen trehányak vagyunk, hogy sose rakunk el semmit, hogy nem jön utánunk a cseléd, és nem pakol el mindent amit mi elöl hagyunk. Ekkor fordultam én (is) ki a konyhából, mondván, hogy én erre nem vagyok kiváncsi. És ezt a mondatot, magamnak halkan meg is jegyeztem, ám volt olyan szerencsém,h ogy anya ezt meghallotta, amire elkezdett Ő is kiabálni, hogy mi az, hogy ilyen szemtelen vagyok.?!?!? Igazából az ilyen kiabálásoknak annyi értelme van, hogy levezeti a heti idegességet egy probléma van csak vele, hogy nekem is van heti idegesség kupacom, amit én is elkezdek kiadni magamból. Ekkor kezdődik az igazi veszekedés. Eredetileg úgy volt, hogy apa elvisz az örsre, ha már úgyis arra megy, schimán belefér egy kis kitérő, de mivel „pofátlan” voltam és „szemtelen” ezért közölte, hogy akkor nem visz el, gyalogolhatok. Erre én mondtam, h mindegy, hiszen úgyis jobban szeretek gyalogolni, csak így…ra el fogok késni (a … csak magamba hangzott el, de legszívesebben kiabáltam volna.) Ilyenkor az a bosszantó a legeslegbosszantóbb, hogy apa meg anya nem képes visszafogni magát, még a fiúk előtt sem és úgy beszélnek, mint mi… :S Szóval összeszedtem minden cuccom, és kiviharzottam. Elindultam futva abba a megállóba, amibe akkor megyek, ha késésben vagyok. És pont elértem a buszom, sőt még le is tudtam ülni. Azért eléggé felkavarta a reggelem ez az ügy.

De túltettem magam rajta. Megérkeztünk a moszkvára ugye és akkor még csak Bea volt ott. Szegény a magas, büdös gyerekkel az á-ból és az Albert Annával beszélgetett épp. De hívtuk onnan. :) Amikor Kenny megérkezett, megkérdezte elkísérem-e „kaját venni” Persze cigizni ment, de ezt Vajda, és Barkó előtt úgy nem hirdette. Szóóval, elindultunk az osztállyal is, persze nem a fogaskerekű irányába ahonnan már tudtuk az utat, hanem egy addig teljesen ismeretlen irányba egy buszon, a 91-esen, ami  a nyugatira ment, még véletlenül sem a Sváb hegyre, de mi nem zavartattuk magunkat nagyon. Felszálltunk és mentük vele jó sok megállót. Aztán leszálltunk, vártunk egy 4-5 percet egy megállóban, egy busszal mentünk 2 megállót visszafelé és onnan gyalogoltunk vagy 20 percet a fogaskerekűhöz. -.- Ennyit az EKG-s szervezésekről...vagyis pontosítanék, ennyit Vajda szervezéséről. Nem hiszem el amúgy, hogy nem képes megszervezni egy olyan utat, ahol már egyszer voltunk, de ha más irányból szeretne menni, akkor is, előtte otthon megnézi, hogy melyik busz is visz ki pontosan. Természetesen nem szidjuk a kedves tanár urat, csak rohadt bosszantó a fatökűsége. Végül megérkeztünk. Nem tudom mennyit késtünk pontosan, de jobb, ha nem tudom. ;) Akkor már ott volt Andris, a Molnár és Oroszi. Szeretettel fogadott minket a házi-néni, és az atya, majd elkezdett nekünk prédikálni. Nem mondom, de majd’ bealudtam. Egy dolog piszkálta csak a csőröm, de az most mindegy. Ja? Mielőtt elfelejtem, Beával tök jót beszélgettünk odafele menet. :) Amit az atya beszélt érdekes volt, sokszor találó, de nem tudtam odafigyelni egyszerűen olyan lassan beszélt, hogy azon csak aludni lehetett. A vége felé, már mindenki bealudt rajta kiv. 4 embert. Barkó, Vajda, (Ők nem számítanak embernek. :P) Oroszi, Antalóczi, Maci, és én. Néha Télaci is felkapta a fejét. Gondolom nem volt pofája elaludni, de nem tudom pontosan. De már asszem a második felében így tök nagy csönd volt, végre egy olyan pillanat volt, amikor nem szórakozott a két Laci, amikor Ádiss megrándul, és felébred… :P XD Kicsit sem volt feltűnő…nem is, kicsit sem volt gáz… Neeem, dehogy! Mindenki nevetett, még Vajda is ahogy láttam, de nem biztos. De Barkó…az katasztrófa egy ember. Komolyan, végig olyan feje volt, hogy ilyen megnevezhetetlen kifejezés ült az arcán és bambult ki a fejéből. Érdekes volt nem mondom… :P  Szünetben kaprunk kakaós csigát, lekvárral töltött batyut, meg túrósbatyut. :) Volt kakaó, meg ihattunk teát is. :) Nem voltunk sokan, de elegen ahhoz, hogy csak egy túrósbatyu maradjon. :)

Lelki nap után mindenki beállt a busz-megállóba, és a fogaskerekű jött előbb, ezért mindenki sprint át abba a megállóba. :) Viccesen nézhettünk ki. :)  De elértük. Moszkvánál elváltak utjaink kb. mindenkitől, akitől nem az nem számít. Macival mentünk Decathlonba nekem ajándékot venni holnapra. Meg is találtam, amit kerestem, tökre jó. És elég olcsó is volt ahhoz képest, hogy mire számítottam, de drágábban nem is vettem volna meg. Szóval Tök jó minden, Maci behívott egy kávéra, amire már nagy szükségem volt. És nagyon jól is esett. Aztán elindultunk. Át a hévhez, és Maci játszani próbált, én meg nem vettem a lapot…majdnem csúnya vége lett. :S De nem. Hál’ Istennek. Sajnálom nagyon, nem tudom mi ütött belém egyszerűen ma nem hiányzott az életemből ez a játék. :S De utána Maci átjött hozzánk, kajáltunk, majd beültünk a nappaliba kicsit tv-zni. Alig ültünk le, amikor apa megérkezett, hozta Botit is, aztán visszament dolgozni. Mindegy lényegében nincs jelentősége, de kicsit furán vette ki magát, amikor mosolyogva kérdezte, hogy beértem-e időben... Na, mindegy, Most megyek, mert asszem így is megdöntöttem a mostanában produkált bejegyzéseim hosszát. De nem csak egyesével, összesen. :P Remélem azért mindenki eljut a végére akit érdekel.

Nagyon szeretlek Maci! :)

Akkor most egy dal amit reggel még vidáman dúdolgattam. :)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.