Régen volt, hogy ilyen sűrűn írtam. Tudom. Sajnálom is rendesen. Nem tehetek róla. Nincs sok időm. Nem is igazán ez a baj. Tudjátok, amikor haza érek alszom, gépezés után, tehát van egy csomó időm. Csak az a baj, hogy amikor van időm akkor sem azzal töltöm az időm, hogy gondolkozom. Régebben, amikor nap mint nap írtam akkor nap mint nap gondolkoztam is sokat. Nem volt olyan, hogy egész nap csináltam mindenfélét és nem volt időm egyedül gondolkozni az élet nagy problémáin. Bár tavaly túl voltam terhelve, mégis sokat utaztam, mozogtam, és gondolkoztam. Nem az volt, hogy este hazaértem és leültem a gép elé, gondolkozás nélkül, hanem az volt, hogy amíg hazaértem az nem 5 perc volt, hanem egy óra amíg ezer dolgon járt a fejem. Ezer, bvbi. Szerintem annál érdekesebb kevés dolog van. Minden ami ezen kívül létezik csak van az életben úgy, hogy kevés értelme van az egész életének ezen kívül. A másikkal foglalkozni... Hihetetlen jó érzés amikor végre nem a saját gondodon törönöd a fejed, hanem azon, hogy a másikon hogyan tudnál segíteni. Ez a mai is egy olyan este volt amikor csak a nézésemmel segítettem a másikon. Tudom, mert érzem, de közben zavar, hogy a fülemmel nem tudtam. Sajnálom, mert az sokkal többet jelent a másiknak. Tudom, mert nekem is. És ez egy kicsit olyan, mintha az orvos megmondaná a gyógyszer nevét ami segíthet rajtad, de a receptet nem adná ki... Remélem mind értitek. Remélem nem gondolja senki a múltkori után, hogy nekem nem lehet elmondani a problémákat. Én ebből élek. Ha másoknak nem lenne semmi gondjuk akkor hogy élném túl a saját életem?

Ennyi éhség gyötör. Különben is, 2 perc és lemegyek egy kis sütiért. :) Kár, hogy sósra vagyok éhes. Nagy kár...Kár, hogy körbe-körbe már nem járhatok, csak ülnöm kell itthon egy helyben. :P Kár, hogy mindjárt telefonálok. Ma már kétszer is írtam Nektek, csak egyszer sem küldtem be a közösbe a gondolataimat, de higgyétek el gondoltam rátok. Rátok akiket még mindig nagyon szeretek, még így is 2 sör után, este amikor épp hazaértem kerékből. Ami ma kifejezetten hangulatos volt. :) Bocsesz ez egy kicsit össze vissza lett, de aki ismer az asszem érti a lényeget. A lényeg az, hogy nagyon szeretek mindenkit, hogy, most ennék egy Macit ha úgy lenne és hogy finom ez a kókusztekercs annak ellenére, hogy sósat szerettem volna enni. :)

Nagyon nagyon szeretlek! :) :)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.