Ha valaki belép az életedbe, hagyd. Köszöntsd, bárki is az, élvezd, amit hoz, még ha csak rövid időre is.. Ha menni akar, engedd el! Értsd meg, hogy a távozása nem tőled függ, egyszerűen csak eljött az ideje.

Ezt még tegnap találtam vhol. Nekem tetszik. :) Eszembe juttat ezt-azt.

Fura, amikor azt tervezem, hogy fúúú ma mennyi mindent fogok írni, akkor ideülök, és nem jön az ötletáradat, ami egész nap a fejemben volt.

Kenny. Írt ma sms-t. Tegnap is írt. Nem válaszoltam. Bunkó vagyok. Mindig gondolom, h válaszolok, válaszolok, csak üljek már le, csak legyen vége az órának, csak érjek már oda a metróhoz, vagy ilyesmi, de mire odaérek, leülök már elfelejtem. Oké. Lyukas az agyam, de ettől még nem kéne ennyire határtalanul bunkónak lennem. Nem tudom, h most mit gondol...de sejtem, mit gondolhat.

Macit ma beavattam a melltartó-méretezés rejtélyeibe. :P :) Érdekes, milyen érdeklődve figyelt... :P

Bea és az angol óra még mindig leírhatatlan...bár már nem hülyülünk annyit, de eljön még annak is az ideje. :)

Zsófi szeret magáról olvasni itt. (Én is szerettem Bea blogjában.) Gondoltam, akkor megemlítem, h ne legyen szomorú. Fontos, hogy ne veszítsd el a jókedvedet. Persze, ha jólesik, akk nyugondtan, csak...olyan rossz látni. :(

Rettegek. Fél siker asszem. Már ha sikernek nevezhető.

Nagyon szeretlek! :)

Ma semmilyen zenéhez sincs kedvem. Érdekes. Ilyen már nagyon rég volt.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.