Viszont. Álmodtam. Macival. Azt szokták mondani, ha elmondja az ember, h mit álmodott akk nem teljesül. Reméljük így lesz. Ott voltam náluk. Egy vidéki házukban, ahol a fű gyönyörű zöld volt, a kert jó nagy volt, és szőlőt termesztettek benne. Aztán haza kellett jönnöm. Amikor indulni készültem még du. volt, nagyon szépen sütött a nap. De nem az a tűző nyári nap, hanem olyan kellemes tavaszi napsütés. És akk jött az anyukája és azt mondta, h elvisz, am is arra megy amere én. (egy kicsit hajaz Erdélyre nem?) Mondtam, h oké, beszálltam a kocsiba, de nem tudtam elköszönni Macitól. :( Kiakartam szállni, h odafussak, de már ment a kocsi, ezért nem tudtam... :( Aztán képszakadás. Már otthon voltam, de a nap még mindoig olyan szépen sütött, én meg szomorkodtam, mert nem tudtam eköszönni. Apa épp jött befelé a kapunkon Géza bácsival (Géza bácsi nekünk kb olyan, mint egy gazdag nagybácsi, persze nem gazdag, és nem is a nyagbácsink, de jól hangzik. Amikor kicsik voltunk és jött hozzánk minidg nagyon örültünk Neki. Nem csak azért, mert hozott magával ajándékot. Olyan kedves volt velünk mindig, és vhogy nagyon megszerettük.) Szval amikor jöttek be a kapunk egy kicsit jobb kedvem lett. És akkor jött az apa, és felébresztett... Hát Nem tudom annyira talán nem dúrva, de akkor ott nagyon-nagyon rossz volt, és nem szeretném, ha meg történne. :(

És ma is álmodtam. Király...egyre jobb...Ez komoly dúrva volt. Úgy indult, hogy msn-eztem. Macival...kivel mással? Erdélybe mentünk vonattal. Maci azt írta, hogy 8:36 az utolsó esély. A Délibe kellett mennem. Készülődtem és kicsúsztam az időből. 8 óra volt. Anyáékat nem volt pofám megkérni, hogy vigyenek el, mett mindig ők visznek kb mindenhová, és kocsival sem érünk a Délibe fél óra alatt... Azért elindultam gyalog, hátha mázlim van, és az is volt. Apa jött velem szembe kocsival, látta, h sietek, és felvett, h elvigyen. De visszafordultunk...nem tudom miért. (lekéstem az utolsó esélyt...:S ) Szval másnap elindultam két másik haverommal, kocsival, hogy ak nem vonatozunk. (csak zárójelben: életemben nem láttam még azt a 2 másik havert...)  Mentünk, de eltévedtünk. Megálltunk éjszakára sátorozni, és reggel azt vettük észre, hogy egyik haveromnak levágták az egyik lábát bokától, a másiknak, meg nekem mind kettőt... (azért vágták, mert többen voltak...ezt tudtunk. Nem tudom, h honnan.)  Vhogy elkóvályogtunk a kocsiig, aztán megint aludtunk. Másnapra már mind hármunknak térdig le volt vágva a lába... (kicsit para.) és tél volt, vagyis nem, csak...olyasmi. Szval volt 1 játszótér, ahol 3 pszihopata játszott, homokozott; mögötte egy kis ház; benne egy öreg házaspár élt, akiket én ismertem, de az öreg bácsika meghalt. Az öreg nénike segített nekünk,mert ő is menekült volna, de a férje ott volt eltemetve, ezért nem volt hova mennie. Aztán képvátlás. Vizilabdás csaj vagyok, meccs előtt. Én voltam a csapat kapitány. (őszintén szólva ezt nagyon nem értem,h miért, de...álom) Nekifutok, h beugorjak a vízbe, és akkor esett le, h nincs lábam...De beugrottam, már megvolt e lendület. Egy idő után arra is rájöttem, h láb nélkül nem tudok úszni, ezért kimásztam a vízből, és elintéztem, h a csapatom kapjon +30 pontot. (a játékos hiány miatt asszem) Megint képváltás. Tipikus amcsi család. Apuka, anyuka és a két gyerek. Az egyik én vagyok. A másik az öcsém, akinek épp akkor volt a szülinapi bulija. A haverjainak úgy mesélte, hogy nincs lábam, mintha vmi poén lenne. Én meg odébbmentem, és a sírással küzdötem. :( Most, hogy leírom, minden egyértelmű. Meg tudom magyarázni.

Erdély: Az előző álmomban megtaláltam a hasonlóságot, thát a mostaniban élénkebben is benne volt. Oda is sietve indultam, és az álmomban is rohantam.

Apa azért indult el velem, mert akkor is el akartak vinni, és azért fordultunk vissza, mert nem akartam elengedni. Másnap a haverom azért tudott vezetni, mert itt van a Balázs, aki elég sokat vezet.

Eltévedtünk. Véletlen álmomban Csömör felé mentünk...ezt nem magyarázom. (am itt Spo.-ban is sokszor tévedtünk már el.)

Levágták a lábamat éjjel: Hát...asszem Maci az aki folyton mondogatja, h úgy fáj a térde, h mindjárt levágja tőből a lábát... Én meg úgy alszom, h a Szekrény felé fordulok, és amikor felhúzom a lábamat, akk mindig beverem az am is fájós térdemet, amibe a minap belerúgott a Szabi véletlen.

A játszótér egy régi emlék. A 3 pszihopata: Tegnap beszélgettünk pár mondat erejéig a psziho c-ű filmről... :)

Vizilabda: Eléggé sokat vagyok mostanában vízközelben

Gonosz öccs aki a lábammal viccelődik: A Csaba tegnap előtt elég dúrván beszólt a lábamra. Akkor is a sírással küzdöttem. Ennyi.

Szeretlek Maci! :) Még 4 nap...:(

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.